Egy tánc, a szerethető, vén exheroinista és egy megrendítő pillanat a házasság kihűléséről – 20 éves az Igazából szerelem
Húszéves az egyetlen olyan karácsonyi film, amely döntően nem amerikai produkció, mégis felverekedte magát az ünnepi vígjátékok top10-es listájára. Richard Curtis rendezői debütálását a kritikusok közül sokan nem szerették, de az idő őt igazolta: az Igazából szerelem minden hibája ellenére máig a legszeretettebb alkotás a maga műfajában.
Hugh Grantnek csak három olyan filmje van, amely eddig jobban teljesített a mozipénztáraknál, mint az Igazából szerelem (Love Actually): a dobogón a Sztárom a párom és az első két Bridget Jones-film áll. Rögtön utánuk a maga 247 millió dolláros bevételével következik az idén 20 éves karácsonyi vígjáték, amelyben Grant a brit miniszterelnököt alakítva csak mellékszereplő csupán, mégis ezen a poszton filmtörténeti jelentőségű tettet hajt végre, amennyiben a kormányfői csípőriszálást bejegyezteti a nem létező, nagy táncenciklopédiába. Azóta ikonikus mozdulatait Gyurcsány Ferenctől kezdve a random tiktokkereken át a karácsonyi útjelző bójáknak öltözött pedagógusokig, számos rajongó megidézte már, annak minden kötelező elemével, vagyis fehér inggel, lépcsőn táncolással együtt.
Pedig ismert, hogy Hugh Grant eleinte kifejezetten ódzkodott a táncolástól, folyamatosan kifogásokat keresett, hogy halogassa a nagyjelenetet, míg végül az utolsó forgatási napon muszáj volt sort keríteni rá. „Képzelj el egy ingerlékeny, negyvenéves angol férfit, reggel 7 órakor, kőjózanul” – idézte fel a felvétel napját, máskor meg úgy nyilatkozott a Downing Street 10. díszletében (bármilyen megtévesztő is: nem az igazi kormányfői rezidencián forgattak) produkált táncáról, hogy
a mai napig rengeteg ember van – és én egyetértek velük –, akik azt gondolják, hogy ez a leggyötrelmesebb jelenet, amit valaha celluloidon elkövettek.