Egészségről, szorongásról és a belső biztonságról – 1. rész: Épít vagy rombol a stressz?
8 perc
2024.01.29. 16:30
Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogy lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták és a boldogságtréningek? Hogyan befolyásolja a testképünk az önértékelésünket? Jó ideje velünk van az általános elbizonytalanodás, de a koronavírus-járvány, a klímaválság és a háború fenyegetése miatt különösen felerősödtek a szorongásaink és az egzisztenciális félelmeink. Aggódunk az egészségünk, a gyógyszerek és élelmiszerek kockázatai, valamint a nehezen kontrollálható stressz miatt. Mindez jelentős hatást gyakorol a viselkedésünkre, az egészségünket befolyásoló szokásaink és függőségeink kialakulására. Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége nemzetközi kutatások, társadalmi-kulturális példák, továbbá médiatartalmak pszichológiai elemzése alapján feltárja, hogyan kezeljük az egészségünkkel és a testünkkel kapcsolatos félelmeinket. A HVG Könyvek által megjelentetett kiadványból több részletet is közlünk.
Kockázat, veszély és szorongás. Egyéni és társadalmi kölcsönhatások
Scott Stossel amerikai újságíró, a The Atlantic magazin szerkesztője és a My Age of Anxiety: Fear, Hope, Dread, and the Search for Peace of Mind (Szorongásom kora: félelem, remény, rettegés és a lelki béke keresése) című sikerkönyv szerzője sokáig titkolta szorongásait, mint a gyengeség jelét. Amikor azonban egy művészekből és újságírókból álló nagyobb társaságban elmondta, hogy részben azért ír könyvet a szorongás kultúrtörténetéről, mert ő maga is ilyen problémákkal küzd, legnagyobb megdöbbenésére a társaság minden tagja elkezdte ecsetelni saját tüneteit, és hogy milyen gyógyszerekkel próbálkozott.
Stossel szerint ez egyszerre utal a szorongás elterjedtségére és arra, hogy a társadalom betegségként kezeli, továbbá arra is, hogy a szorongástól szenvedő emberek nyilvános és privát énje gyakran különválik. Kívülről nézve rendezettnek, kontrolláltnak, hatékonynak tűnnek, miközben kiderülhet, hogy belül gyötrődnek. Stossel azt is megosztotta a könyvben, hogy ő maga negyven éve él nyugtatókon, amit alkohollal egészít ki, de kipróbálta a jógát, az akupunktúrát és a meditációt is, emellett gyerekkora óta jár pszichiáterekhez, akik a legkülönbözőbb kezeléseket alkalmazták, de semmi sem használt. Az olvasó felteheti a kérdést, hogy egy mentálisan beteg személy segítségkérő önfeltárásáról van itt szó, vagy korunk jellemző tünetéről. Vajon tényleg ilyen sokan hordozunk magunkban rejtett vagy kevésbé titkolt szorongásokat? Valódi veszélyektől félünk, vagy vélt kockázatoktól?
Különböző országok statisztikái szerint a szorongásos tünetek teszik ki a mentális panaszok nagy részét. Minden negyedik ember szembesül ilyen problémával élete során, amivel aztán vagy szakemberhez fordul, vagy saját magát próbálja kezelni. Magyarországon felmérések szerint a lakosság 15-18 százaléka szenved valamilyen szorongásos zavartól. Egyes becslések szerint csak a depresszió akár 5 milliárd forint többletköltséggel járhat a népgazdaság számára a gyógyszerfogyasztás, a kieső munkaidő, a táppénz, a rokkantnyugdíj és a kezeletlen depresszió miatt kialakuló további krónikus betegségek miatt. Az Egyesült Államokban az ellátási költségek egyharmadát fordítják a szorongás kezelésére.
A szakemberek számára folyamatos kihívást jelent, hogy miként csökkenthetők a rendkívül magas számok, de sokan felteszik azt a kérdést is, hogy biztosan indokolt-e a félelmek ilyen szintű medikalizálása, vagyis betegségként kezelése. Természetes reakciónak gondolhatjuk például, hogy a 2001. szeptember 11-i, World Trade Center elleni támadás utáni hetekben megnövekedett a szoron - gás. Az már viszont a probléma medikalizálását jelzi, hogy közvetlenül a tragikus esemény után 9 százalékkal több szorongáscsökkentő gyógyszert írtak fel Amerikában, New Yorkban pedig 22 százalékos volt a növekedés. Hasonlóképp jelentős emelkedést tapasztaltak a gyógyszerfogyasztásban a 2008-as gazdasági válság idején. A Covid–19-járvány alatt pedig már az első év során 76 millióra becsülték a szorongásos zavarok számának világszintű növekedését, ami 36 százalékos emelkedés (a 100 000 lakosra vetített átlagos esetszám 4108,2-ről 5588,6-re emelkedett).