Sátoraljaújhelyen nőtt fel. Az ottani Petőfi Sándor Általános Iskola tanulójaként a sport-szellemi vetélkedő megyei döntőjében vitézkedett, a Kossuth gimnázium diákjaként pedig Kossuth Lajosról írt cikket az iskolai közlönybe. Elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakát. Már az egyetemen is a devizatőzsde érdekelte, s az arról szóló irodalmat falta a hetvenes évek derekán, amikor még egészen valószínűtlennek tűnt, hogy Magyarországon ezeket az ismereteit hasznosítani tudja.
Eközben magas szinten kosárlabdázott, és miután 1976-ban megkapta a diplomáját, leszerződött az Oroszlányi Bányász kosárlabdacsapatához. A megyei lap azt írta, hogy „a csapat »fanatikusa«, motorja Lupis József”. Az első osztály hátsó fertályában szereplő, a kiesés ellen küzdő csapatban havonta 15 ezer forintot keresett, az átlagos diplomás kezdőfizetés ötszörösét.
Amikor 1980-ban a családjával, három gyerekével feljött Pestre, és elhelyezkedett a szakmájában, ennek a harmadát sem kapta meg a Terimpex pénzügyi előadójaként. „Itt egészen 1985-ig elég nehéz dolgom volt: ha kitaláltam valamit, amivel pénzt lehetett keresni, az valahogy másnak is több munkába került, ezért gátoltak. 1985-ben az MNB-ben a határidős árfolyam-biztosítás helyett megjelent a terminüzlet. Ezt mintha csak nekem találták volna ki. Azonnal ráharaptam, s elkezdtem a Terimpexnél a spekulációkat. Igaz, közben vezérigazgató-váltás is volt a cégnél; az új vezér felismerte, ha én évi 100-120 milliót beteszek a kasszába, az nem olyan rossz a Terimpexnek… Ettől kezdve jól éreztem magam.” (Magyar Hírlap, 1991. szeptember 20.)
A Terimpex új vezetése „futtatta” őt. Elküldték Frankfurtba, ahol tizenöt brókercéget látogatott meg, majd eltöltött néhány hetet Chicagóban, nézte, hogy működik a világ részvényforgalmának igen jelentős részét lebonyolító tőzsde. Bejutott az alkuszok dzsungelébe. Rendszeresen bejárt a Nemzeti Bank arbitrázs osztályára, ahol a legnagyobb tudással és tapasztalattal rendelkező devizaszakértőkkel találkozott.
1986-ban a főállása mellett beindította a Termin tanácsadási gazdasági munkaközösséget (gmk). A tanácsadásért nem kért pénzt, csak a nyereségből 10%-ot, viszont a veszteség 10%-át is ő fizette. A Malévnál dolgozó barátja biztosította számára, hogy a világ nagy tőzsdelapjaihoz a megjelenésük napján hozzájusson. Az üzletfelei persze mind állami cégek voltak, amelyek a határidős adásvételeikhez kértek tanácsot, hogy milyen valutában igényeljék a járandóságukat, és milyen árfolyam-biztosítást kössenek.
