Nagy Iván Zsolt: Nováknak mennie kellett, de máris tartunk attól, ki jön a helyére

Örök vita lesz, hogy milyen köztársasági elnökre van szüksége Magyarországnak. Az eddigiek közül Mádl és Áder aligha jön szóba modellként, Schmitt egy csaló, ő eleve megcsúfolása az intézménynek, marad tehát Göncz Árpád és Sólyom László. Ha közvéleményt kutatnánk, alighanem az előbbi győzne, nálam az utóbbi. Gönczöt ismertem személyesen, aranyos volt, szeretetre méltó, művelt és okos, mégis inkább Árpi bácsi, apja és nagyapja a népnek. Kellenek az ilyenek, nélkülük szegényebben lennénk. Göncz Árpád olyan fontos volt a rendszerváltás utáni Magyarországnak, mint egy szippantás levegő. Nálam Sólyom László volt azonban az Elnök. Okos, megfontolt, szakértő, közben csöndben empatikus és kemény is, ha arra volt szükség. Nagy esély volt ő a demokráciából éppen kihátráló Magyarországnak, kár, hogy nem élt vele.

Novák Katalin minden akart lenni. Családanya és rátermett feleség, de közben leány vagy akár unoka is, testvér és barátnő, sportos csaj és konzervatív asszony, iránymutató és bölcsek tanácsára váró, politikus és politika fölötti, Mátyás király és Sisi egyben.

Valójában nem volt más, mint bábu, akit Orbán Viktor a sakktábláján adott pillanatban a Sándor-palotába helyezett.