Chris Martin egyszer csak berontott a stúdióba – részlet a Hit, remény és vérontás című Nick Cave-interjúkötetből

Seán O’Hagan: No de vissza Malibuba! Ebben az intenzív kreatív időszakban, gondolom, jöttek-mentek az emberek a stúdióban. Nem törte meg ez a flow-t?

Nick Cave: Nos, nem voltak azért olyan sokan. Chris Martin ott volt, mert az ő stúdiójában dolgoztunk. Chrisnek egészen másfajta energiái vannak. Aranyos srác, és a kedves jó barátom, ami valahogy meglep egyeseket.

Ezt, mondjuk, meg tudom érteni. Ti ketten nem álltok közel egymáshoz zeneileg.

Nyilvánvalóan elég nagy a távolság a zenéink között, de ki a faszt érdekel? Mindig is lenyűgözött a nagylelkűsége, az, amennyire fontos számára a világ. Csodás ember, és jól kijövünk. Ugyanilyen volt a kapcsolatom Michael Hutchence-szel is. Megértettük és ösztönösen kedveltük egymást, miközben zeneileg világok választottak el minket egymástól.
Amikor Chris stúdiójában vettük fel a lemezt, gyakran benézett, miközben a Coldplay új zenéin dolgozott. Berontott a stúdióba a rá jellemző mániákus, extatikus, életigenlő hangulatban, és körbeszáguldott, mint valami biliárdgolyó. Ő, a barátnője, Dakota és Dakota kutyája, Zeppelin.

Kicsit mintha hiperaktívnak tűnne, a zenéjéből pedig nem ez sugárzik.

Energikus, az egészen biztos. Amikor lenyugodott, megmutattuk neki azt a számot, amin dolgoztunk – mindennap összeütöttünk egy dalt. Hallgatta, nagyon figyelmesen hallgatta, egy olyan ember mindentudásával, aki ismeri a dalszerzés, a popzene és a slágerkészítés csínját-bínját. Chris nagyon vicces srác perverz humorral, ugyanakkor lefegyverzően őszinte. Ami a szívén, az a száján – nála ez elvi kérdés. Kemény fazon, és nem fél kifejteni a véleményét. Szóval figyelt, aztán elmondta Warrennek és nekem, mit gondol. Többnyire tetszett neki a cucc, tényleg bírta, de tett olyan, komoly kihívást jelentő megjegyzéseket is, amiket, ha komolyan veszünk, akkor azok jelentősen befolyásolják a dalt.

Történt is ilyen valójában? Volt olyan, hogy megváltoztattatok egy dalt Chris Martin tanácsára?

Igen, volt ilyen. A lemez harmadik dala, a „Waiting For You” egy lassú szám, de eredetileg volt benne egy szuperagresszív indusztriál loop, ami teljesen ütemtelenül ment végig a dalban. Még most is hallod a dal legelején. Eredetileg ez a loop az elejétől a végéig szólt, és abszolút dominálta a dalt. Mi azt gondoltuk, hogy ez majd különös, disszonáns feszültséget teremt, ami nyugtalanítóan és furán hangzik majd. Sosem kérdőjeleztük meg igazán, ám amikor lejátszottuk a számot Chrisnek, komolyan ránk nézett, és azt mondta: „Nagyon szeretlek titeket, srácok, de hallhatnám még egyszer a dalt e nélkül a kibaszott konzervgyár nélkül?” Ezen a ponton Andrew Dominik kipattant a székéből, és felkiáltott: „Édes Istenem, végre valaki megmondta!”