Amikor a fásult, frusztrált társkereső inkább nem próbálkozik tovább, amikor a lelkesedés helyébe közöny lép, és az embert rettegés fogja el egy újabb randi gondolatára.
Belefásultam, elegem van, nem bírom tovább… Mostantól nem randizom. Nem akarok hétről hétre újabb emberekkel találkozni, nem akarok több futó ismerőst, új arcokat, akik pár óráig, napig elszórakoztatnak, de aztán mindkettőnk részéről feledésbe merül a másik énje
– írta a Langyirandi című blog szerzője, amikor, a saját elmondása szerint, fájdalmas szakítás utáni egy éven át tartó online társkeresésen és úgy kétszáz randevún volt túl. Sokan éreznek hasonlóan. Az internet lassan az ismerkedés első számú terepe – egy friss vizsgálat szerint a 2005 és 2012 között az Egyesült Államokban kötött házasságok több mint harmada online ismerkedésként indult –, ez az érem egyik oldala. De a kapcsolatteremtés új terepe a játékszabályokat is átírta: a potenciális partnerek száma megsokszorozódott, ugyanakkor egészen kevés információ alapján kell eldöntenünk, érdekes lehet-e a másik. Az ember így találkát szervez találkára, remélve, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer csak megtalálja az igazit.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
Ha a politikai ellenfelét cigányozva, zsidózva bélyegzi meg valaki, okkal felháborodást vált ki. Ha a fogyatékkal élőkhöz hasonlítja, nincs tiltakozás. Hogy éli meg ezt az, aki tényleg fogyatékkal él?
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
