„Anyukám még azok korosztályába tartozik, akik leérettségiztek, szakmunkásvizsgáztak, dolgozni kezdtek – ő is az első munkahelyén találkozott apámmal, két év múlva összeházasodtak, három év múlva megszülettem. Akkoriban még nem gondolkodtak azon, kell-e gyerek vagy nem, legfeljebb azon, hogy mikor. Nem volt divat az önmegvalósítás, tették, amit mindenki más”
– mesélte a Nők gyermek nélkül 18 interjúalanyának egyike, a 35 éves Kincső. Szüleink, nagyszüleink idejében az volt az élet megkérdőjelezhetetlen rendje, hogy házasodunk, gyereket nemzünk, majd nevelünk. Fel sem merült a gyerekvállalás miértje.
A legtöbben ma is úgy hiszik, akkor lehet valaki boldog, ha gyermeke születik, ám az utóbbi évtizedek gyökeres gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulásai – például a női szerep változása vagy a válások számának őrületes növekedése – mind-mind hatnak a gyermekvállalással kapcsolatos elképzelésekre. A nők egyre később vállalnak gyereket – körülbelül tíz évvel későbbre tolódott az első gyerek vállalása –, az előző évtizedben például már több gyerek született a harminc felettieknél, mint a huszonéveseknél. Ezzel együtt, míg régebben 30 körül, ma inkább 45 éves kor körül zárják le a kérdést a nők, akkor könyvelik el, hogy nem lesznek anyák. Magyarországon jelenleg a 30 feletti nők egyharmada, a 35–39 éves nőknek pedig a negyede gyermektelen, miközben két évtizeddel ezelőtt a 35–39 éveseknek mindössze a tizede nem szült. Bár hallunk nagymamakorban szülő nőkről, a biológiai képességeink mégiscsak korlátot szabnak a gyerekvállalás életkori lehetőségeinek. Mindemellett az életkoron kívül minden nő sok más tényezőt betesz az egyenletbe, amikor a gyerekvállalás kérdéséről és idejéről gondolkodik.