Merészen újító kiállítás mutatja be Párizsban az impresszionistákat, akik 150 évvel ezelőtt meghökkentették a világot

Amikor Claude Monet 1872-ben megfestette Impresszió, a felkelő nap című olajképét, aligha gondolta, hogy a mű címének első szava egy új, mindmáig rendkívül népszerű művészeti irányzat névadója lesz. Mint ahogy azt sem sejthette, hogy a Névtelen Festők, Szobrászok és Rézmetszők Társasága – amelynek ő is egyik alapítója volt – első párizsi kiállításának 1874. április 15-ei megnyitója az impresszionizmus születésnapjaként vonul be a művészettörténetbe.

E kiállításról tudósítva nevezte el egy Louis Leroy nevű újságíró a kiállító művészeket – szándéka szerint lekicsinylő éllel – impresszionistáknak, talán nem feltételezve, hogy ezzel óvja meg saját nevét is a feledéstől. Az impresszionizmus, amelyet szinte mindig a francia jelzővel kiegészített szókapcsolatban emlegetnek, noha más országokban is követőkre talált, a vegyes fogadtatás kezdeti évei után gyorsan közkedveltté vált.

Hazai példák is jól mutatják, hogy az impresszionista művészeknek szentelt kiállítások máig a kiemelkedő látogatószámok garanciái. A Szépművészeti Múzeum Monet és barátai című 2003-as tárlata 250 ezer látogatójával minden addigi csúcsot megdöntött, míg az idén januárban zárult Renoir-tárlatot még többen, 282 ezren látták.

Így nem meglepő, hogy az impresszionizmus születésének idei, 150. évfordulóját több kiállítás is köszönti. Miközben egy impresszionista tárlat közönségsikeréhez elég felvonultatni néhány legendás mester, köztük Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Edgar Degas vagy Camille Pissarro emblematikus alkotásait, egy igényes kiállítás nyilvánvalóan nem érheti be ennyivel.