Sokat próbált, de semmi mellett még igazán nem elkötelezett, az alja munkában is jártas fehér férfi francia nyelvtudással méltányos jövedelmet biztosító állást keres. Ennél reménytelenebb motivációs levél már az 1960-as években sem létezett. Paul Auster amerikai író csupa ilyen CV-vel rendelkező alakról írt, miután Párizsban megtanulta, hogy a költészet nem fizetőeszköz, és a szerelmi háromszög oldalai soha nem egyenlőek.
Minden karaktere kicsit önmaga, és kicsit az, akiről az olvasói álmodnak. Walt, akit mestere alkalmasnak talál arra, hogy megtanítsa repülni. Blanknek az Utazások a szkriptóriumban című regényben néhány képből és szövegtöredékből kellett összeraknia, ki is ő valójában.
A Leviatánban egyszerre két író: egyikük a csúcson van, a másik a mélység felé tart. Nathan Glass a Brooklyni balgaságokban a magányt keresi, de valami egészen mást talál, Hans Zimmer arcára Az illúziók könyvében senki sem csalt mosolyt, ám most valaki, akit már rég halottnak tudtak, nagyon megnevetteti.
A Timbuktu road movie egy kutya szemszögéből, aki gazdájával a fény és a zaj birodalmában találkozik.
Legkedveltebb regénye, a New York trilógia egy téves hívással indul, a Brooklyni balgaságok nyitómondata mindent visz: „Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta…”