„Szép álmokat, fény le” – Paul Auster elment a végső dolgok országába, az életműve azonban itt marad

Sokat próbált, de semmi mellett még igazán nem elkötelezett, az alja munkában is jártas fehér férfi francia nyelvtudással méltányos jövedelmet biztosító állást keres. Ennél reménytelenebb motivációs levél már az 1960-as években sem létezett. Paul Auster amerikai író csupa ilyen CV-vel rendelkező alakról írt, miután Párizsban megtanulta, hogy a költészet nem fizetőeszköz, és a szerelmi háromszög oldalai soha nem egyenlőek.

Minden karaktere kicsit önmaga, és kicsit az, akiről az olvasói álmodnak. Walt, akit mestere alkalmasnak talál arra, hogy megtanítsa repülni. Blanknek az Utazások a szkriptóriumban című regényben néhány képből és szövegtöredékből kellett összeraknia, ki is ő valójában.

A Leviatánban egyszerre két író: egyikük a csúcson van, a másik a mélység felé tart. Nathan Glass a Brooklyni balgaságokban a magányt keresi, de valami egészen mást talál, Hans Zimmer arcára Az illúziók könyvében senki sem csalt mosolyt, ám most valaki, akit már rég halottnak tudtak, nagyon megnevetteti.

A Timbuktu road movie egy kutya szemszögéből, aki gazdájával a fény és a zaj birodalmában találkozik.

Legkedveltebb regénye, a New York trilógia egy téves hívással indul, a Brooklyni balgaságok nyitómondata mindent visz: „Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta…”