Hasbeszélő: Milyen egy igazi kortárs bisztró? Olyan, amilyenben a Pasaréti téren repetáztunk
4 perc
2024.05.31. 17:30
2024.06.01. 00:29
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk kispiszkostól a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Pasaréti téren.
Egészen pontosan a buszvégállomáson, mert hogy ott szálltunk le az 5-ös buszról, melynek igen praktikus útvonalán Rákospalotáról Zuglón át ripsz-ropsz a Belvárosban teremhetünk, ahonnan átmenekülhetünk a budai lankákra. Azt nem mondjuk, hogy végigbumliztuk az egészet, legyünk turisták a saját városunkban alapon, de utaztunk annyit, hogy megéhezzünk a Pasaréti végállomásra érve.
Jó, beugorhattunk volna a szemközti Aldiba valami harapnivalóért, de azért ennél többet érdemlünk. Pláne, hogy a pasaréti ferences templom harangja éppen a delet ütötte el. Úgyhogy beültünk a Pasarét Bisztróba, amely történetesen éppen a végállomás épületében helyezkedik el, különösebb firma nem kell neki, elég feltűnő.
A végállomás Bauhaus épületét egyébként ugyanaz a Rimanóczy Gyula tervezte, aki a templomot. 1937-es átadása óta mindig is üzemelt benne patika és valamilyen kereskedelmi egység. Először tejcsarnok, mely teljesen kiesett a kollektív emlékezetből, nem úgy a Végállomás presszó, ami hosszú-hosszú évtizedekig szolgálta a környéket és a buszozásban megfáradt utasokat.