Csák János utódjának kinevezése is jelzi, hogy Orbánnak a kultúra nem stratégiai terület

Másfél éves regnálása alatt kudarcot kudarcra halmozott a miniszteri székből való távozását hétfőn bejelentő Csák János. A korábban a Matávnál és a Mol-csoportnál vezető posztokat betöltő, londoni nagykövetként is dolgozó, Orbán Viktor iránti elkötelezettségét soha véka alá nem rejtő miniszternek

mindenbe beletört a bicskája, amibe kormánytagként belefogott.

Bár szerette volna, nem tudta leváltani az Operaház éléről Ókovács Szilvesztert, és látványosan lukra futott akkor is, amikor saját rektorjelöltjét próbálta ráerőltetni a Zeneakadémiára. Az új kulturális törvény tervezetével pedig már „házon belül” megbukott, még az előtt, hogy a parlament elé vihette volna. Mégis úgy nyilatkozott, hogy a feladatát elvégezte, ezért köszön el.

A törvénytervezetről ebben a cikkünkben írtunk:

Állítása nem is áll távol a valóságtól, ha feladaton olyasmiket értünk, mint például az, hogy sikerült még egyet csavarni a független színházak kivéreztetését szolgáló támogatási rendszeren, vagy hogy lapátra tette L. Simon László főigazgatót a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett World Press Photo kiállítás néhány képe miatt. De kétes érdemet szerzett azzal is, hogy a Nemzeti Színházban történt balesetért felelősséget nem vállaló Vidnyánszky Attilát megerősítette a direktori székben, és – a központosítás szándékával – megpróbált belenyúlni a Nemzeti Kulturális Alapba.