Megerőszakolták az oroszok? Kérjen bocsánatot!
Miért éppen most kezdte zavarni egy áldozat több évtizedes vallomása a jelenlegi orosz vezetést? A kérdés annak kapcsán merül fel, hogy Moszkvából támadás érte Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvének olasz kiadását.
Ahogy azt a HVG a minap megírta – és ennek nyomán a független sajtó átvette a hírt – egy milánói könyvbemutatón egy magát megnevezni nem akaró orosz diplomata az országa nevében kikérte, hogy olyan történetek jelennek meg a szovjet katonák által a II. világháború idején elkövetett kegyetlenkedésekről, mint amilyenek Polcz Alaine 1989-ben írt, olaszul most megjelent Asszony a fronton című könyvében is olvashatók. „A történelem átírásának és az Orosz Föderáció démonizálásának rossz vége lesz” – fenyegetőzött az orosz konzulátus képviselője. Diplomáciai botrány csak azért nem kerekedett az esetből, mert a példátlan inszinuáció nem érte el a „szuverenitásvédő” Orbán-kormány ingerküszöbét.
Polcz Alaine „bűne”, hogy nyilvános megszólalásával megdöntött egy negyven éves tabut.
Azt már a rendszerváltás előtt is mindenki tudta – még, ha erről a tankönyvek értelemszerűen nem is beszéltek –, hogy a megszálló német csapatok kiűzésének missziója jegyében Magyarország területére lépett szovjet csapatok katonái tömegesen erőszakoltak meg nőket (kislányokat, időseket egyaránt). Amiről évtizedeken át nem szabadott, de az érintettek nem is tudtak beszélni.
Ennek a hallgatásnak a csöndjét törte meg 1991-ben kiadott könyvével Polcz Alaine, aki 1944-ben a románok által megtámadott Kolozsvárról menekült férjével a Székesfehérvár (s egyben Felcsút közeli) Csákvárra, hogy az anyósánál vészeljék át a háborút. A hely kiválasztása – mint utóbb kiderült – a lehető legszerencsétlenebb volt: a település és a hadikórház – ahol Polcz fiatal ápolónőként dolgozott – hamarosan a front kellős közepébe került. Hol a német, hol az orosz katonák tartották rettegésben a férjétől elválaszott fiatal asszonyt, illetve fiatalabb és idősebb nőtársait.
A megrázó vallomást, amely a szerző előadásában is meghallgatható, mégsem a gyűlölet, a bosszúvágy ihlette. S talán pont ez – a megírás módja –, ami hitelesíti a memoárt és tehetné érthetetlenné a mai orosz vezetés számonkérő-kioktató megnyilvánulását. – Már, ha nem ismernénk a korábban egyébként már oroszul is kiadott mű mai olvasatát.
Ukrajna lerohanásával ugyanis az egész történet új kontextusba került.