Ahhoz, hogy érett, autonóm felnőtt személyiség váljon belőlünk, mindenekelőtt meg kell találnunk önmagunkban a gyermeket. Ezzel a paradoxonnal kezdi könyvét Tiffany Trieu, akinek azzal kellett megküzdenie, hogy Vietnámból Amerikába kivándorolt szülei az alkalmazkodás és beilleszkedés nehéz évei alatt elfojtották magukban az érzéseiket, elfeledték az álmaikat, és erre nevelték a lányukat is.
A gyógyulás ebből az állapotból csak úgy volt lehetséges, hogy felfedezte magában a „belső gyermek” hangját. Magyarán: tudatosan elkezdte keresni azt a gyermeki ént, aki még természetes és őszinte kapcsolatban áll önmagával, az érzéseivel.
