Senki nem akar egy szép napon arra ébredni, hogy nincs is igazából értelme annak, amit csinál. Éppen ezért érdemes kitalálnunk, milyen életcél lebeg előttünk a horizonton, amely aztán az egyes döntéseink során segíteni fog minket abban, hogy az elhatározások végén ne érezzük értelmetlennek, feleslegesnek a cselekedeteinket. George Orwell vagy Richard Branson példáján keresztül, és egy fontos kérdés feltevésével közelebb érezhetjük magunkat a távolban felsejlő nagybetűs ÉLETCÉLHOZ, és ahhoz, hogy a küldetésünk szerint éljünk tartalmas, fontos életet.
Lassan tíz éve, hogy a HVG Könyveknél megjelent magyarul is John Purkiss és David Royston-Lee Énmárka – Tedd magad eladhatóvá az interneten is! című könyve, amely azonban azóta is alapműnek számít. A kötet nem egy hagyományos útmutató a CV-íráshoz. Nem mondja meg, hogyan legyél influenszer, vagy hogy melyek a networkingelés alapszabályai. Sokkal inkább ahhoz ad iránymutatást, hogy miként ismerheted meg önmagad, az erőforrásaid, amiket aztán az érvényesüléshez hasznosítani tudsz. Purkiss és Royston-Lee bestsellere számos önismereti gyakorlatot tartalmaz ahhoz, hogy felfedezhessük képességeinket, értékeinket, felszínre hozhassuk valódi motivációinkat. Hiszen csak úgy tudunk kielégítő és sikeres életet élni, ha egyszerre csinálhatjuk azt, amit szeretünk és amiben a legjobbak vagyunk. Hírlevélsorozatunkban e gyakorlati feladatokat is tartalmazó könyvből szemezgetünk részleteket az olvasóink számára. Ötödik rész.
Ha tisztában vagyunk küldetésünkkel, munkánk sokkal értelmesebbé és kielégítőbbé válik számunkra. Határozottan érezni fogjuk, mi az életcélunk. Ez lehetővé teszi, hogy erős énmárkát építsünk, és sokkal sikeresebbé váljunk. Aztán olyan célkitűzéseket választhatunk, amelyek illenek küldetésünkhöz. Ennek felismerése arra is képessé tesz, hogy elvessük azokat a célkitűzéseket, amelyek nem illenek hozzá.
Sajnos sokan elbliccelik az első lépést. Ám, ha nem tisztázzuk a küldetésünket, egész életünkben csak konkrét célokat igyekszünk elérni, amelyek csupán a valóra válásukig ösztönzők: meg kell szerezni a következő képesítést, állást, bizonyos anyagi javakat, vagy nyugdíjba kell menni. Néhány célt ezek közül nem is érünk el soha. De még ha el is érjük őket, mi jön azután?
Általában ilyenkor újabb célt tűzünk ki magunk elé, majd egy másikat és így tovább. Bármennyire leköt minket tetteink eltervezése és megvalósítása, elkülönült céljaink eléréséből fakadó elégedettségünk rövid életű. Sietünk, hogy elérjük a kitűzött értékesítési célt, megtakarítsunk egy bizonyos összeget, vagy leadjunk néhány kilót. Ezek az önkényes célkitűzések azonban nem alkalmasak arra, hogy választ kapjunk a miért kérdésére. „Miért teszem azt, amit teszek?” Ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor előfordulhat, hogy egy napon arra ébredünk: nincs értelme az életünknek.
Ha végtelen célokat követünk, az problémákat szülhet. Számos sportoló például boldogtalanná válik, amikor fizikai erőnléte hanyatlani kezd, sok sikeres üzletember pedig nem sokkal a nyugdíjba vonulása után meghal. A célok kérdéskörére a továbbiakban még visszatérünk.
Küldetésünket beteljesíthetjük például elismert hivatásunk révén, de olyan tevékenységek gyakorlásával is, amelyek értelmét mások nem látják olyan tisztán, mint mi (legalábbis az adott pillanatban). George Orwell például az emberi élet számos oldalát térképezte fel, s a tapasztalatai mind gazdagították az írásait. Etoni tanulmányait követően Burmában vállalt munkát, majd élt hajléktalanok között, dolgozott Londonban a BBC-nél, és harcolt a spanyol polgárháborúban. Élményei hatása olyan műveiben tükröződik például, mint a Csavargóként Párizsban, Londonban (Down and out in Paris and London), az Állatfarm (Animal Farm) és az 1984 (Nineteen Eighty-Four).
Paul Whitehouse színész és vígjátékforgatókönyv-író számtalan munkát kipróbált, még szupermarketekben is dolgozott árufeltöltőként. Ennek köszönhető, hogy írásaival és előadásaival, hovatartozástól függetlenül, bárki könnyen azonosulhat. Éleslátóan világít rá a különböző társadalmi csoportok és azok viselkedése közötti különbségekre.
Megesik, hogy egy baleset vagy betegség végül sikeres pályamódosításhoz vezet. Jó példa erre Jonathan Shaw esete, akinek kisfiánál a mogyoró- és tojásallergia miatt ekcéma alakult ki. Az apa felismerte, hogy sorstársainak, a többi allergiás gyermek szüleinek segítségre lenne szükségük a megfelelő termékek és szolgáltatások felkutatásában, ezért létrehozta és évenként megrendezi az „Allergia Expo” elnevezésű kiállítást és vásárt.
Egy ambíciózus igazgató és a lelkes, jól felkészült tantestület bárhol alkalmazható, példaértékű iskolai modellt dolgozott ki és vezetett be Tarnabodon. Riport.
Magyar Péter felemelkedése önmagában csak az egyik oka annak, hogy a miniszterelnök alatt szemlátomást inog a szék.
A legnagyobb orosz aranybányászati cég is Konsztantyin Sztrukové volt.
A tervet Magyarországra szabták.
A miniszter beszélt Tiborcz Ferrarijáról és a Pride-ról is.
