Tovább maszatol a kormány a hét éve tervezett nemzeti oltóanyaggyár ügyében
Szerencse, hogy mind többen oltásellenesek – gondolhatja a kormány. Így nem lesz vehemens számonkérés, hogy mit is beszéltek összevissza a „hamarosan termelő” nemzeti oltóanyaggyárról.
Kit érdekel ma a koronavírus, a 49 ezer halottal letudtuk a ránk jutó csapást? Nem is kerítettek nagy hírverést annak, hogy egy közelmúltban megjelent kormányhatározat némileg átrendezve a költségvetési előirányzatot, 4 milliárd forintot elvont a Kulturális és Innovációs Minisztérium „nemzeti oltóanyaggyár és nemzeti koronavírus-oltóanyaggyár” beruházásra szánt összegéből.
Ez annyit tesz, hogy az idén nem lesz szükség erre az összegre, mert nem tart ott az építkezés, hogy felhasználható legyen. Bár a közemlékezet a debreceni gyár 2021-es ünnepélyes alapkőletételét és Müller Cecília országos tiszti főorvos minden szakmai alapot nélkülöző ígéretét tudja felidézni, amely szerint a létesítmény 2022 végére már koronavírus elleni vakcinát fog gyártani, valójában az építési terv már 2017-ben megfogalmazódott.
Építsünk saját gyárat!
A hazai oltóanyaggyártás gondolata már 2017-ben megjelent egy kormányzati előterjesztésben, az abban leírtak szerint a hazai ellátásbiztonság és az importkitettség csökkentése érdekében lenne szükség erre. 2018-ban már a debreceni helyszín és a közreműködők – az egyetem, az influenzavakcinát gyártó Fluart Kft. (az egykor a Fidesz által elutált offshore bejegyzésű Omninvest), valamint az együttesből utóbb gyorsan kiugrott Richter Gedeon Nyrt. szerepelt.
Több mint fél évtizede úgy gondolták, hogy a beruházás megvalósításához „mindössze” 46 milliárd forintra lenne szükség a gazdaságos termelés megalapozásához, ami nem csak a hazai ellátást, de az exportot is szolgálná. Akkor persze, szó sem volt Covidról, de volt már rendre felbukkanó oltóanyaghiány, ami megnehezítette a gyermekkori oltásrend megtartásához szükséges vakcinák beszerzését. A nemzetközi oltóanyagpiacot alapvetően négy nagy multi látja el, a hullámzó kereslet, az időnként kieső gyártókapacitások okoznak világszerte átmeneti ellátási gondokat.
Az évekig hibernált tervek 2021-ben hirtelen előkerültek, hangzatos lózungok kíséretében, hogy Közép-Európa oltóanyaggyártó nagyhatalma leszünk, a reménybeli gyártási portfólió pedig a saját fejlesztésű Covid-elleni vakcináról, orosz Szputnyik- és vagy kínai Sinopharm-licencről, kanadai és izraeli együttműködésről is szólt.
A korszerű, mRNS technológián alapuló gyártásról azonban még ígéret sem volt, úgy látszik, ezt a licencet nem kívánták megosztani a magyarokkal. Időközben nemcsak a járványhelyzet, az építésre szánt büdzsé is dinamikusan változott, míg 2020-as szakmai vélekedés szerint úgy 55 milliárd forintból lehetett volna kihozni egy vakcinagyárat, a 2022-es költségvetés a korábban tervezett 20 milliárd forint helyett 17 milliárdban határozta meg a szükséges pénzügyi keretet. Itt már nem is ugyanarról volt szó, mint kezdetben, vagyis nem egy „igazi” nagyüzem, hanem kísérleti oltóanyagüzem az egyetemi innovációs park részeként.