Szerencse, hogy mind többen oltásellenesek – gondolhatja a kormány. Így nem lesz vehemens számonkérés, hogy mit is beszéltek összevissza a „hamarosan termelő” nemzeti oltóanyaggyárról.
Kit érdekel ma a koronavírus, a 49 ezer halottal letudtuk a ránk jutó csapást? Nem is kerítettek nagy hírverést annak, hogy egy közelmúltban megjelent kormányhatározat némileg átrendezve a költségvetési előirányzatot, 4 milliárd forintot elvont a Kulturális és Innovációs Minisztérium „nemzeti oltóanyaggyár és nemzeti koronavírus-oltóanyaggyár” beruházásra szánt összegéből.
Ez annyit tesz, hogy az idén nem lesz szükség erre az összegre, mert nem tart ott az építkezés, hogy felhasználható legyen. Bár a közemlékezet a debreceni gyár 2021-es ünnepélyes alapkőletételét és Müller Cecília országos tiszti főorvos minden szakmai alapot nélkülöző ígéretét tudja felidézni, amely szerint a létesítmény 2022 végére már koronavírus elleni vakcinát fog gyártani, valójában az építési terv már 2017-ben megfogalmazódott.
A hazai oltóanyaggyártás gondolata már 2017-ben megjelent egy kormányzati előterjesztésben, az abban leírtak szerint a hazai ellátásbiztonság és az importkitettség csökkentése érdekében lenne szükség erre. 2018-ban már a debreceni helyszín és a közreműködők – az egyetem, az influenzavakcinát gyártó Fluart Kft. (az egykor a Fidesz által elutált offshore bejegyzésű Omninvest), valamint az együttesből utóbb gyorsan kiugrott Richter Gedeon Nyrt. szerepelt.
Több mint fél évtizede úgy gondolták, hogy a beruházás megvalósításához „mindössze” 46 milliárd forintra lenne szükség a gazdaságos termelés megalapozásához, ami nem csak a hazai ellátást, de az exportot is szolgálná. Akkor persze, szó sem volt Covidról, de volt már rendre felbukkanó oltóanyaghiány, ami megnehezítette a gyermekkori oltásrend megtartásához szükséges vakcinák beszerzését. A nemzetközi oltóanyagpiacot alapvetően négy nagy multi látja el, a hullámzó kereslet, az időnként kieső gyártókapacitások okoznak világszerte átmeneti ellátási gondokat.
Az évekig hibernált tervek 2021-ben hirtelen előkerültek, hangzatos lózungok kíséretében, hogy Közép-Európa oltóanyaggyártó nagyhatalma leszünk, a reménybeli gyártási portfólió pedig a saját fejlesztésű Covid-elleni vakcináról, orosz Szputnyik- és vagy kínai Sinopharm-licencről, kanadai és izraeli együttműködésről is szólt.
A korszerű, mRNS technológián alapuló gyártásról azonban még ígéret sem volt, úgy látszik, ezt a licencet nem kívánták megosztani a magyarokkal. Időközben nemcsak a járványhelyzet, az építésre szánt büdzsé is dinamikusan változott, míg 2020-as szakmai vélekedés szerint úgy 55 milliárd forintból lehetett volna kihozni egy vakcinagyárat, a 2022-es költségvetés a korábban tervezett 20 milliárd forint helyett 17 milliárdban határozta meg a szükséges pénzügyi keretet. Itt már nem is ugyanarról volt szó, mint kezdetben, vagyis nem egy „igazi” nagyüzem, hanem kísérleti oltóanyagüzem az egyetemi innovációs park részeként.
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
Az iráni Forradalmi Gárda elismerte, hogy az amerikai cég volt a célpont.
Eltűnhet a Revolut egyik előnye, ha a cég számára kellemetlen módon értelmezik a nemrég elfogadott, Sulyok Tamás aláírására váró törvényt.
Nem a „luxizás” leleplezése hozza magával a felháborodást. A nagy változásokhoz vezető lendület hosszú idő alatt halmozódott fel.
A Bonbonetti irodákat is fog építeni.
Rendkívül értékes lehet.
