Patthelyzet a közel-keleti krízisben: csak politikai út vezet a Hamász semlegesítéséhez

Volt idő, amikor Gerson Bászkin izraeli békeaktivista, egykori túsztárgyaló a barátjának nevezte Gazi Hamad Hamász-tisztviselőt, gázai ex-külügyminiszterhelyettest. Mindketten jelentős szerepet játszottak abban, hogy 2011-ben ötévi raboskodás után Gilat Salit izraeli katona kiszabadult a Hamász fogságából több mint ezer palesztin fogoly elengedéséért cserébe. A két közvetítő még jó egy évtizeden át titkos csatornákon keresztül érintkezett, olykor felvetve a hosszú távú tűzszünet lehetőségét Izrael és a Hamász között. A Hamász október 7-ei kegyetlen terrortámadása ennek véget vetett. Bár azóta újra felvették egymással a kapcsolatot, ám a 2006-ban kezdődött párbeszéd széthullása jól tükrözi a Hamászról folyó régi, de máig aktuális vitát. Mi a szervezet lényege?

Nacionalista csoport iszlamista köntösben, amely részese lehet valaha egy esetleges békefolyamatnak, vagy fundamentalista szervezet, amely rendületlen Izrael-ellenessége miatt csak az erőszakot ismeri? Sokatmondó jel, hogy az október 7-ei támadás előtt néhány héttel Bejrútba távozott Hamad jó két héttel a terrorakció után úgy nyilatkozott, hogy „ez csak az első volt, lesz második, harmadik, negyedik”. „Minden, amit teszünk, jogos” – tette hozzá. Bászkin szerint viszont a „Hamász eljátszotta a jogot a kormányzásra, különösen az Izraellel szomszédos területen”, és még azt is mondta: „Megérdemli, hogy Izrael eltüntesse mint politikai és katonai szervezetet.” Hamad nyilatkozatát pedig – mint arról a The Guardian londoni napilap beszámolt – árulásnak minősítette.

Matthew Levitt amerikai politológus, Hamász-szakértő – főként nyugati terrorelhárítók, amerikai és izraeli biztonsági elemzők véleményét hangoztatva – úgy véli, október 7. a legbrutálisabban mutatta meg, hogy a Hamász célja Izrael elpusztítása, a helyén iszlamista palesztin állam létrehozása. A másik oldalon akadémikusok, szakértők – köztük palesztin elemzők – sokszínű, bonyolult szereplőként írják le a Hamászt, amelyet megoszt a radikális és a mérsékelt szárny. Álláspontjuk szerint a Hamász a szintén embertelen megszállás és blokád terméke, és úgy tartják, a gondot az jelenti, hogy amikor annak vezetői hajlanának az enyhülésre, akkor Izrael lehetetlenné teszi, hogy azt presztízsveszteség nélkül megtegyék.

A Hamász és Izrael küzdelmében mindkét oldal szélsőségesei, amolyan hallgatólagos egyetértésben, a békefolyamat elkaszálásán ügyködnek – írta a terrorszervezetről szóló könyve napokban megjelent, frissített kiadásában két Közel-Kelet-szakértő, Beverley Milton-Edwards és Stephen Farrell. Szerintük a Hamász működésének alapvetése, hogy ha „Palesztina ég, a támogatásuk nő”. Izraeli oldalon a jelenlegi szélsőjobboldal mellett Benjamin Netanjahu többszörös kormányfő az 1990-es évek óta ha csak tehette, aláásta a békefolyamatot. Öt éve kijelentette, hogy okos dolog lehetővé tenni a Hamász finanszírozását, hiszen a Palesztin Hatóság által irányított Ciszjordánia és a terrorszervezet által uralt Gázai övezet megosztottsága gátolja a palesztin állam megteremtését.