Erkölcstelenségi bizonyítvány Orbán Viktorról

A semlegesség lesz a most induló politikai szezon hívószava – tette nyilvánvalóvá Orbán Viktor előbb a kötcsei, majd múlt héten a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen elmondott beszédében, s minden bizonnyal ez lesz a vezérfonala a parlament őszi időszakának nyitányakor, hétfőn elhangzó expozéjának is.

Arra százával, ezrével találni példákat, hogy a mai Orbán Viktor ellentmond korábbi, fiatal önmagának. De a semlegességre vonatkozó legújabb eszmefuttatása még e dimenzióban is új: ugyanabból a szájból lényegében már egy időben hangoznak el egymással homlokegyenest ellenkező állítások.

Amikor Orbán például a modern világ (értve ez alatt a nyugati társadalmakat) hanyatlásának okairól beszél – mint tette azt például az idei bálványos nyári szabadegyetemen –, Európa „megromlásának” fő okát rendszerint oda vezeti vissza, hogy az egyéni érdek szempontja mindent felülír: nem számít se Isten, se a másik ember vagy a közösség, csak az „én”.

Ahogy júliusban Tusványoson fogalmazott:

„Ha megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan jött létre az a nyugati gondolkodás, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk posztnemzeti gondolkodásnak és állapotnak, akkor az 1960-as évek nagy illúziójához kell visszamennünk. Az 1960-as évek nagy illúziója – amely két formában öltött testet: az első a szexuális forradalom, a másik pedig a diáklázadások – valójában annak a hitnek a kifejeződése volt, hogy az egyén szabadabb és nagyobb lesz, ha megszabadul mindenfajta kollektívától. Azóta kiderült – eltelt több mint hatvan év –, hogy az egyén éppen ellenkezőleg: csak közösségen keresztül és közösségben válhat naggyá, egyedül sosem lesz szabad, mindig magányos lesz, és zsugorodásra van ítélve.”

Mit mond ehhez képest akkor, amikor arról beszél, hogyan kell másokhoz viszonyulnia Magyarországnak? – Hosszú okfejtését most nem idézném, csak azt a pár, leegyszerűsített megállapítást, amelyet a kormányfő maga tett közzé.

Eszerint:

1. Mi döntjük el, kivel üzletelünk.
2. Azzal üzletelünk, akivel a legjobban megéri.
3. Csak a saját értékeink alapján tárgyalunk, nem keverjük ideológiai kérdésekkel a gazdaságot.

Szerinte ez a néhány alapelv egy ország „testtartását” is kijelöli, egy olyan országét, amely gazdasági semlegességre törekszik.

De mit is jelent ez a kívánatos „testtartás”?