Ukrajna veresége nem szolgálná sem az USA, sem Magyarország érdekeit – interjú Sz. Bíró Zoltánnal és Rácz Andrással

HVG: Ezer napja tart a háború, pontosabban az Ukrajna elleni teljes körű orosz agresszió. Melyek a legfontosabb tanulságok?

Rácz András: Az ezer nap megtévesztő, mert a háború 2014 óta tart, tehát több mint tíz éve. Ennyire hosszú háború Európában a spanyol örökösödési háború (1701-1714) óta nem volt. Fogalmunk sincs, hogy egy tíz éve tartó fegyveres konfliktus miképpen változtatja meg a részt vevő államok társadalmát és politikáját. A 2022 óta tartó általános invázió esetében az egyik tanulság az: nem bizonyult igaznak az a feltételezés, hogy Európában már nem lesz nagy háború. Ekkora fegyveres konfliktus a földrészen a második világháború óta nem volt, mindkét ország mintegy egymillió embert tart fegyverben és az ezer kilométeres fronton 450-450 ezer ember néz farkasszemet egymással. Ez nagyságrenddel nagyobb, mint Jugoszlávia volt.

Kiderült az is, hiába voltak olyan elképzelések, hogy a hadviselés negyedik, ötödik generációja már egy tisztább, precízebb, modernebb összecsapást jelent, ami kevesebb polgári áldozattal jár, mostanra egyértelművé vált, hogy egy nagy háborúban, ahol már a felőrlésén van hangsúly, a precíziós csapások mellett ugyanúgy jelen vannak a hadviselés hagyományos harmadik, negyedik generációs módszerei is.

Sz. Bíró Zoltán és Rácz András

Veres Viktor/Reviczky Zsolt

Egyszerre léteznek nagyon korszerű megoldások, mint például a mesterséges intelligenciával támogatott drónok, illetve a tüzérségen és harckocsikon alapuló támadások. Kiderült az is, hogy a hadtörténelem ismétli magát, az elhúzódó háborúkat ugyanis mindig a mozgósítottak vívják meg. Azok a hivatásosok, akik ott voltak a háború elején, olyan létszámban estek el, vagy nyomorodtak meg, hogy most már mindkét oldalon a mozgósítottak vannak többségben. Az orosz oldalon ez inkább rejtetten, toborzás formájában jelenik meg, de ezzel együtt ez már nem az az orosz hadsereg, amely elkezdte a harcokat.