A rendszerváltás óta számtalan alkotmánybírósági ítélet szólt arról, hogy a véleményszabadság egy különleges alapjog, ami a demokratikus vita lehetősége miatt különös védelmet élvez. A polémia a közösség elleni izgatás vagy uszítás büntethetősége körül csúcsosodott ki, ezért a Sólyom László vezette Ab már a kezdet kezdetén kijelölte a kereteket:
A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak, amíg egy ilyen, alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.
A politikusok persze mindig ennek a felülírására törekedtek, 2010 előtt főleg a szocialisták, azóta a Fidesz képviselői. Ám amíg az Ab korábban ellen tudott állni ezeknek a próbálkozásoknak, 2010 óta – aligha függetlenül a tagok kinevezésében is megjelenő politikai szándékoktól – a testület egyre látványosabban meghajlik a politikai akarat előtt.
A Sólyom-féle olvasat annyira kőbe vésett, hogy a büntetőjog területén eddig még a fideszesek sem kezdték ki. Inkább a polgári jog felől támadtak, ahol a közösséggel szemben elkövetett bűnöket korábban nem lehetett szankcionálni. A polgári jog ugyanis a személyiség jogain alapul, márpedig nem könnyű olyan szabályozás kialakítása, amely a közösségi jogból vezeti le a személyiséget ért sérelmet. Ilyen regulák bevezetése esetén a magyar bíróságok töretlen, évszázados, egységesnek mondható jogalkalmazási gyakorlatát is felül kell írni, hiszen a személyiségi jogok megsértését csak olyankor állapították meg, amikor a sértett személye is meghatározható volt. Azaz egyértelműen beazonosíthatónak kellett lennie annak, aki a jogsértést elszenvedte.
A Fidesz ezért úgy futott neki a közösséget ért sérelem polgári törvénykönyvbe való beszuszakolásának, hogy a 2013-ban életbe lépő új Ptk. megfelelő paragrafusai mellett alaptörvényt is módosított (akkor éppen negyedszer). Ekkor került be az alaptörvénybe a IX. cikk 4. és 5. bekezdése. Az első azt mondta ki, hogy a véleményszabadság nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére, a második pedig nevesítette a közösségeket, amelyekre ugyanez vonatkozik: a magyar nemzetet, illetve a nemzeti, etnikai, faji és vallási közösségeket.
