Tasnádi István: Minden bejött a politikában, amit a Krétakörrel szinte bohóctréfaként adtunk elő 20 éve

„A színházi pálya mindig nehezített volt, mert a politika számára veszélyes” – mondja a 6Szín Teátrumban a napokban bemutatott Mikor hazudtam? című darab írója és rendezője, Tasnádi István. De mindjárt ki is egészíti azzal, hogy el lehet kaszálni társulatokat, de azok közelében hamarosan újabbak nőnek fel.

Tasnádi István: Minden bejött a politikában, amit a Krétakörrel szinte bohóctréfaként adtunk elő 20 éve

HVG: A társadalmi szatírának és pszichothrillernek is beillő Mikor hazudtam? című kétszemélyes új darabjában a nőnek azért kell megtanulnia leplezni a hazugságról árulkodó testbeszédet, hogy államtitkárt kreálhassanak belőle. A megtévesztés természetrajzának ábrázolása vagy a téma politikai vetülete volt fontosabb önnek?

Tasnádi István: Mindegy, hogy politikai vagy gazdasági jellegűek azok a jó és rossz hatalmak, amelyek az információért folyó küzdelemben rátelepülnek a közösségi platformokra. Finoman szólva is elburjánzott a véleményszabadság, egy háborúról, egy járványról, egy oltásról is olvashatunk valamilyen egyedül érvényesnek gondolt nézetet és annak az ellenkezőjét.

Megszűnt az a konszenzuális viszonyunk a feltételezett valósághoz, amilyen például az én gyerekkoromban létezett. Apám kinyitotta a Népszabadságot, és pontosan tudta, hogy ami abban olvasható, az biztosan nem úgy van. Szerintem a Népszabadság újságírója is tisztában volt azzal, amikor leírt valamit, hogy az emberek tudják, annak épp az ellenkezője igaz.

Az kiismerhető rendszer volt, ellentétben a mostanival.

Az elmúlt években megpróbáltam keresni a hiteles forrást, bizonyos oldalakat nem nyitottam meg, aztán kiderült, olyan közlés bizonyult később igaznak, amiről azt hittem, hogy kétségkívül fals, hiszen a bulvársajtó tette közzé. A káosz következménye a totális bizalomvesztés.