Tasnádi István: Minden bejött a politikában, amit a Krétakörrel szinte bohóctréfaként adtunk elő 20 éve

HVG: A társadalmi szatírának és pszichothrillernek is beillő Mikor hazudtam? című kétszemélyes új darabjában a nőnek azért kell megtanulnia leplezni a hazugságról árulkodó testbeszédet, hogy államtitkárt kreálhassanak belőle. A megtévesztés természetrajzának ábrázolása vagy a téma politikai vetülete volt fontosabb önnek?

Tasnádi István: Mindegy, hogy politikai vagy gazdasági jellegűek azok a jó és rossz hatalmak, amelyek az információért folyó küzdelemben rátelepülnek a közösségi platformokra. Finoman szólva is elburjánzott a véleményszabadság, egy háborúról, egy járványról, egy oltásról is olvashatunk valamilyen egyedül érvényesnek gondolt nézetet és annak az ellenkezőjét.

Megszűnt az a konszenzuális viszonyunk a feltételezett valósághoz, amilyen például az én gyerekkoromban létezett. Apám kinyitotta a Népszabadságot, és pontosan tudta, hogy ami abban olvasható, az biztosan nem úgy van. Szerintem a Népszabadság újságírója is tisztában volt azzal, amikor leírt valamit, hogy az emberek tudják, annak épp az ellenkezője igaz.

Az kiismerhető rendszer volt, ellentétben a mostanival.

Az elmúlt években megpróbáltam keresni a hiteles forrást, bizonyos oldalakat nem nyitottam meg, aztán kiderült, olyan közlés bizonyult később igaznak, amiről azt hittem, hogy kétségkívül fals, hiszen a bulvársajtó tette közzé. A káosz következménye a totális bizalomvesztés.