Hipóval mosott tojás, tesztek horribilis áron, na meg a rendeleti kormányzás – emlékszik, milyen volt a Covid magyar módra?

Három hónap múlva fogunk találkozni – jósolta egy kollégánk 2020. március 16-án, amikor a mi cégünk is távmunkát rendelt el a koronavírus-járvány miatt. Szűk egy héttel korábban jártam utoljára eseményen, ami örökre emlékezetes marad egy másik jóslat miatt: itt, az MKIK évnyitó konferenciáján mondta azt a miniszterelnök, hogy „a turizmusnak kampó”.

Ma már tudjuk: a kollégánknak és Orbán Viktornak is igaza lett. A 2020 januárjában induló koronavírus-járvány első hulláma nálunk hivatalosan 2020. március 4-én kezdődött, ekkor regisztrálták az első fertőzöttet. Egy héttel később, némi bizonytalankodás után döntött a kormány a lezárásokról, akkor viszont mindjárt veszélyhelyzetet is hirdettek, március végén pedig az úgynevezett felhatalmazási törvényt is elfogadta az Országgyűlés, amely különleges jogrend idejére rendeleti kormányzást tett lehetővé – első körben csupán három hónapra, amíg maga a veszélyhelyzet tartott.

Vagy hát, ma már ezt is tudjuk, tulajdonképpen addig, amíg csak jónak látják: a veszélyhelyzetet a mai napig hosszabbítgatják, korlátlan felhatalmazást adva a kormánynak tulajdonképpen bármire az önkormányzatok jogainak és bevételi forrásainak elvonásától a költségvetés komplett átírásáig.

A rendeleti kormányzással szemben a lezárás egyáltalán nem volt magyar sajátosság, de azért ebből a szempontból is magyarosak maradtunk. Például, amikor békében nézegethettük egy étterem teraszáról fogyasztva, ahogy a tavaszi napsütésben tőlünk fél méterre maszkban sétáltak az emberek. Az is magyaros volt, hogy

miközben például Szlovéniában az iskolásokat hetente tesztelték, nálunk a PCR-tesztekért horribilis összegeket kértek el, és amikor a kormánynak eszébe jutott, hogy ezt is maximálni kellene, maga is horribilis árat határozott meg.

És az is, ahogy a magyar kormány, amikor kiderült, hogy az első fertőzöttek iráni diákok, azon túl, hogy őket kitiltotta, összekötötte a koronavírus terjedését az illegális migrációval – igaz, nálunk legalább nem fajult el a Kína-ellenesség amiatt, hogy a vírus mai tudásunk szerint Kínából terjedt el az egész világon. Lenkei Gábor és Gődény György is csak nálunk terjesztette fals állításait a járványról – más kérdés, hogy Egyesült Államokat az akkor hivatalban levő elnök, Donald Trump sokkolta az áltudományos állításokkal, ahogy Brazíliát is az államelnök, Jair Bolsonaro.

De milyen is volt a Covid-járvány a magyaroknak? Mire emlékezhet belőle az, aki Magyarországon élte át? És mi maradt itt velünk belőle a mai napig?

Kijárási korlátozás óriásplakát

Túry Gergely

Élesztő: a magyar kovász

A túlvásárlás természetesen nem magyar sajátosság volt, nálunk épp úgy tombolt, mint bármelyik nyugati országban. A vécépapír és a száraztészta mellett ennek emblematikus termékévé az élesztő vált, amelyet jobb esetben pultból, rosszabb esetben pult alól, még rosszabb esetben még úgy sem lehetett kapni. És újra felbukkant a boltokban a kimérhető élesztőtömb, amire tényleg csak azok emlékezhettek, akik a nyolcvanas években már aktívan bevásároltak Magyarországon.