Sokkal több, mint kötelező olvasmány: mit kellene tanítani Jókai Mórtól Az arany ember helyett?

Jókai Mór teremtette meg a modern értelemben vett olvasóközönséget. Sokáig a műveit önként olvasták, 20 éve, a Nagy Könyv-felmérésben az 5. és a 14. helyre is az ő regényei kerültek. Mostanra már megkopni látszik azonban a népszerűsége, a diákok egyre nehezebben birkóznak meg az írásaival. Lehet még ma korszerű írónak tekinteni, vagy „csak” az egyik klasszikusnak?

A XIX. századi magyar elbeszélőké közül Jókai nyelvezete avult el a legkevésbé. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az idő egy régi író alól kifordul, hiszen a maihoz képest más típusú világot, prózaeszményt képviselt. A rá jellemző nagyon lassú tempójú elbeszélésmód tőle függetlenül is nehezen befogadhatóvá vált. Másrészt, bár nem olvassák annyian, mint korábban, az utóbbi másfél évtizedben ismét felparázslott iránta a szakmai érdeklődés. A hatalmas életműből most épp az eddig kevésbé vizsgált korai és kései szövegei tűnnek egyre izgalmasabbaknak. Kiderült, hogy Jókai nem elavult romantikus ízlést képvisel, hanem megmutatta, miként lehet romantikus regénypoétikával megközelíteni olyan kérdéseket, amelyeket később a modernség próbál majd megfogalmazni. Például a megosztott lelkű hős figuráját, amilyenből a kései regényeiben többet is lehet találni, de jól mintázza Az arany emberben Timár Mihály is. Az, hogy a diákoknak mindezt hogyan lehet közvetíteni, nem kizárólag Jókain múlik, hanem azon is, hogy az általános és középiskolai irodalomoktatásnak mi a célja: olvasóvá nevelni, vagy csak átadni bizonyos mennyiségű, fontosnak tartott tananyagot.

A középiskolai irodalomtankönyv Herczeg Ferencet például közel dupla akkora terjedelemben tárgyalja, mint Jókai életművét, amelyet pedig „megkerülhetetlennek”, hatásában pedig „felbecsülhetetlennek” nevez. Mit jelez ez az aránytalanság?

Szakmai félreértést, ami a politika bűne.