„Iszonyatos stressz az X generáción, hogy felfogja, mit jelent ma az öregedés”

„Egyszer csak rájöttem, hogy két választásom van. Vagy a pánik és az önsajnálat (…), vagy az, hogy elkezdek arra fókuszálni, amit ez az új helyzet hoz. Már nem az érdekel, hogy más mit lát vagy mit gondol a koromról, hanem az, hogy jól érezzem magam a bőrömben” – mondta Pokorny Lia egy, az öregedésről a Haleon egészségügyi vállalat és a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány által szervezett minapi kerekasztal-beszélgetésen. A színésznő 40 évesen élt meg egyfajta „zuhanást” a korával kapcsolatban: ahogy ő fogalmaz, úgy érezte, hogy megszűnt nőnek lenni, és „már nem is lesz rá szükség”. Mivel elmondása szerint mindig is fontosnak tartotta az önismeretet, elkezdte elemezni, hogy egy-egy helyzetben miért gátolja magát a kiegyensúlyozottságában. „Figyeltem, hogy az a pánik, hogy nem vagyok, nem látszom, miből adódott. Rájöttem, hogy abban a pillanatban, amikor ezt érzem, valóban ez történik, és hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, nem tehetem meg az életemmel.”

Egy színész különösen kitett a napjainkban is mindent átitató szépségkultusz hatásainak, a külsőségek túlhangsúlyozottságának. A média, a közösségi platformok által is sulykolt fiatalságfétis azonban nem csak a nyilvánosságban megjelenő emberekre helyez nyomást. Sokszor, sok helyen leírt és statisztikákkal alátámasztható állítás, hogy tovább élünk, mint valaha: a KSH adatai alapján az elmúlt 5 évtizedben jelentősen nőtt a születéskor várható élettartam, a nőknél 7 és fél évvel (79,6 év), és a férfiaknál is nagyjából 7 évvel (73,4 év).

Magyarországon az 50 felettiek aránya meghaladja a 40 százalékot, és bár az idő múlásával szembe kell nézni, nem akarunk öregedni, öregek lenni – többek között erről szólt az a reprezentatív kutatás, amit a Medián a Haleon és a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány megrendelésére készített, s amelyben a magyar lakosság öregedéssel kapcsolatos attitűdjeit, az életkort érintő negatív előítéletek hatásait vizsgálták. Az eredményeket az említett kerekasztalon ismertették. Bár 2030-ra minden harmadik magyar munkavállaló 55 év felett lesz, a felmérés azt bizonyította, hogy erre sem az ország, sem az emberek többsége „lélekben” nincs még felkészülve.

Egzakt számokkal persze kevéssé definiálható, hogy mégis ki tekinthető egyáltalán öregnek. Steigervald Krisztián generációkutató tapasztalata szerint a közvélekedésben leggyakrabban azokat sorolják ide, akik már nagyszülők és/vagy nyugdíjasok, ám ez nagyban függ attól, hogy az adott társadalom hogyan ítéli meg az időseket. Az elmúlt néhány évtizedben lezajlott globális kultúraváltás erre is hatással volt.