Lehet azon vitatkozni, hogy jó dolog-e az unokatestvérünk macskájáról készült képeket nézegetni, de a nyitott információáramlásnak mindenképpen ismert a mélyebb, mindenféle életterületre kiterjedő kulturális hatása: szervezeti szinten is sokkal nehezebb zárt, autoriter módon működni.
Több mint húsz éve dolgozom különböző iparágakban kommunikációs és vezetésfejlesztési szakemberként, és ez idő alatt két alapszabály minden szervezetnél igaznak bizonyult:
- Ahogy a világ kommunikációs szokásai változnak, úgy változnak a munkavállalók elvárásai is.
- Ha egy szervezet nem tart lépést ezekkel a változásokkal, attól még a beszélgetések nem maradnak el – csak épp a vezetők tudta nélkül zajlanak.
Ezzel szemben azok a cégek, amelyek felismerik és tudatosan támogatják az új kommunikációs formákat, komoly előnyre tesznek szert:
- A vezetők formálják a hangnemet, és ők irányítják a narratívát.
- A munkavállalók úgy érzik, értékelik és meghallgatják őket.
- A problémák gyorsan és nyíltan kezelhetők.
- A döntések átláthatóbbá és érthetőbbé válnak.
- Csökken a pletyka, az aggodalom és a bizonytalanság mértéke.
A fiatalabb generációk már abban nőttek fel, hogy azonnali választ kapnak a kérdéseikre. Ha olyan munkahelyen találják magukat, ahol elavult, hierarchikus vezetési stílus uralkodik, hamar továbblépnek – vagy ha nem, biztosan nem hozzák ki magukból a maximumot.
Éppen ezért van szükség arra, hogy a vezetők felismerjék és elfogadják az igényt a transzparenciára. A transzparencia nem radikális újítás. Egyszerűen csak annak az új világnak a működési módja, amelyben élünk, és amelyhez a jövőbiztos szervezeteknek és a vezetőknek is igazodniuk érdemes.