Elszámoltatást! Megsaccolni is nehéz lenne, hányan hányszor használták ezt a szót pártállástól függetlenül különféle kampányokban. Politikai szempontból talán hozott is némi sikert, de jogi értelemben az ígéretekből sosem lett valóság.
Dredd bíró szerepében a két legeklatánsabb példa az MSZP-s Keller László közpénzügyi államtitkár, illetve a fideszes Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos. Eredményesnek éppen egyiküket sem lehetett nevezni: Kellert gyakorlatilag kiutálták a pártjából (akit érdekelnek a részletek annak ajánlott megnézni a Partizán interjúját a volt államtitkárral), Budai pedig – kézzelfogható eredmények hiányában –, néhány harcias parlamenti felszólalással és kirakatfeljelentések sorozatával próbál kitörni a feledés homályából.
A sort úgy tűnik, a Tisza Párt folytathatja, Magyar Péter azonban hangsúlyozza: szerinte egy politikus nem számoltathat el egy másik politikust, ezért nem is használja az elszámoltatás kifejezést. Eltekintve a szómágiától, lényegében mégis ugyanazt a végeredményt ígéri, mint amit korábban oly sokan. A mellébeszélésnek sok értelmét nem látom.
Majd a Tisza kimossa
Az „Út a börtönbe” program először Magyar Péter országértékelő beszédében jelent meg február közepén. Magyar független igazságszolgáltatást ígért rendőrségtől bíróságig, és hozzátette: szükség esetén még a börtönök bővítésére is sor kerülhet. Emellett cél a külföldi pénzmozgások és céghálók feltérképezése, valamint az ügynökakták nyilvánosságra hozatala.
A Tisza Párt nagykanizsai kongresszusán múlt hétvégén Magyar egy új szuperhatóság létrehozását is bejelentette, amely információkérési jogkörrel rendelkezne: ügyészségtől, állami szervektől is kikérhetne adatokat – részletezte a tervet hétfőn az ATV-nek adott interjúban. Az elképzelés szerint a hivatal hasonlítana az Integritás Hatóságra, de valódi jogkörökkel bírna, így például tanúkat idézhetne be.
A beígért szuperhatóságon túl az üzenet lényege, hogy egy kormányváltás után a Fidesz-befolyástól megszabadított rendőrség, ügyészség és a megerősített függetlenségű bíróságok majd végzik a dolgukat. Ez a megközelítés – kiegészítve azzal az ígérettel, hogy a visszaszerzett közvagyont oktatásra, egészségügyre és vidékfejlesztésre fordítanák – számomra inkább azt sugallja, hogy
a Tisza Párt politikai hasznot próbál kovácsolni az elszámoltatás témájából, csak frissített szókinccsel. Ezt azért is gondolom, mert a jogalkotás vagy az új hivatalok kreálása gyerekjáték a jogalkalmazás mélyen gyökerező problémáinak kezeléséhez képest.
Egy kormányváltás önmagában biztosan nem hoz majd varázsütésre hatékony és pártatlan nyomozóhatóságokat. Ha a Tiszának nincs – és nem is lesz – részletes eszköztára a végrehajtásra, kormányra kerülve a hangzatos program könnyen a korábbi próbálkozások sorsára juthat.