Egy-egy főtt ételt ettünk, hozzá sört ittunk, aztán közösen egy somlóit: 23 ezer plusz felszolgálási díj.
Baráti beszélgetésekben gyakoriak az ilyen és ehhez hasonló történetek egy-egy éttermi, gyorséttermi kiruccanás után.
Az étterembe járás – ami a köznapi felfogásban egykor a polgári lét szerves részét képezte, és képezi Nyugaton ma is – egyre inkább a luxus kategóriájába tartozik Magyarországon. Az ambivalenciát csak növeli, hogy eközben a gasztrokultúra szélsebesen fejlődik, jobbnál jobb éttermek nyílnak, mesterszakácsok öregbítik a szakma jó hírét, és egyre több itthoni étterem és séf is megkapja a Michelin elismeréseit. Ám a többség számára nem csupán az utóbbiak, hanem már a vasúti restiknél egy-két fokozattal jobb színvonalú éttermek is szinte megfizethetetlenek.
Az étvágy nagy, a pénztárca kicsi
Miután heti rendszerességgel érkeznek a hírek a vendégforgalom megcsappanása miatt bajba jutott éttermek bezárásáról, a kormány észbe kapott: adócsökkentéssel, adminisztratív és egyéb könnyítésekkel mentené a még menthető helyeket.
https://hvg.hu/360/20260126_vendeglatas-mentocsomag-segitseg-etterem-valsag-fogyasztas
Ám a bajok gyökere ennél mélyebben van. Nem arról van szó, hogy a magyarok ne szeretnének puccos vagy akár csak kockás terítős éttermekben enni-inni. A vendéglátás az egyik olyan terület, ahol a szűkös anyagi lehetőségek közepette a legkönnyebben meg lehet fogni a kiadásokat, lemondva az ezzel járó, a táplálkozásnál is fontosabb közösségi élményről, szórakozásról, kikapcsolódásról. A KSH adatai szerint az utóbbi években az éttermi árak emelkedése rendre meghaladta az általános inflációt – nem függetlenül attól, hogy a fogyasztói kosáron belül kiugróan magas volt az élelmiszerek drágulása.
