Tavaly áprilisban vette át a Humánreprodukciós Igazgatóság vezetését Vesztergom Dórától. Eközben szülész-nőgyógyász szakorvosként is dolgozik tovább a Pécsi Tudományegyetemen. Miért döntött úgy, hogy elvállalja?
Nem magamtól jelentkeztem erre a feladatra – felkértek a pozícióra. Azért vállaltam el, mert a szakma egy emberként támogatott, márpedig egy ilyen viszonylag szűk területen összetartás nélkül nem lehet változást elérni.
Azt mondja, szűk a szakma. Hányan dolgoznak Magyarországon a meddőségi ellátás területén?
Az országban 13 asszisztált reprodukciós centrum van, ahol 54 orvos és körülbelül 60 biológus dolgozik, gyakorlatilag mindegyiküket ismerem. Rajtuk kívül azonban még nagyon sok szakdolgozó segít minket, és az olyan társszakmák képviselői is, mint az andrológus és endokrinológus kollégák.
Várnagy Ákos
1973-ban született, a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi szakán szerzett diplomát. 1998-tól a PTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozik egyetemi docensként. PhD-fokozatot szerezett, habilitált. Tagja a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratóriumnak, a Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság elnöki és a humán reprodukció országos szakfelügyelői posztját is betölti, továbbá tagja az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságának is. 2025-től a Humánreprodukciós Igazgatóság vezetője.
A magyarországi lombikcentrumokat 2019-ben államosította a kormány. Ha jól ismeri a szakmát, azt is meg tudja mondani, ennek milyen visszhangja volt a dolgozók között?
Erre azért nehéz válaszolni, mert eltérő helyekről jövünk. Én például 25 éve egy egyetemi klinikán dolgozom, így engem nem érintett a folyamat. Egész másként élték meg a változásokat azok, akiknek a munkahelye az államhoz került. Visszatekintve úgy gondolom, a területen dolgozók közül senki nem járt rosszul.
Miért volt szükség egyáltalán az intézetek államosítására?
Az állami szerepvállalás erősítésének célja, hogy a meddőségi kezeléseket szélesebb körben érjék el, és minden vágyott gyermek megszülethessen.
Még nem ön volt a Humánreprodukciós Intézet vezetője, amikor már komoly változások léptek életbe a területen. Csak hogy néhányat említsek: módosultak a finanszírozási és szakmai szabályok, a kezelések mellett a gyógyszereket is ingyenessé tették. Ezekhez kikérték a szakma véleményét?
A változás indokolt volt, mert az eredeti törvényi szabályozás már közel 30 éves volt, és azzal mindenki egyetértett, hogy nagyon elavult. A kritikák többsége onnan eredt, hogy miért kell mindent törvényi szinten szabályozni, miért nem lehet nagyobb teret adni, mondjuk a kezelőorvosnak.
Petri-csészéket készítenek elő a petesejtek gyűjtéséhez egy berlini laboratóriumban
AFP / JENS KALAENE
Orvosként a gyakorlatban is látja ezeknek a változásoknak a hatékonyságát?
Az egyértelmű, hogy a finanszírozásban megjelent változások a nagyobb hatásfokkal járó beavatkozások felé tolták el a rendszert. Gondolok itt az ötnapos embriók beültetésére, a fagyasztott beültetések támogatására, valamint arra is, hogy már nem öt embrió beültetést, hanem 5 petesejt-leszívást és az abból származó összes beültetést támogatják. Így például ma már nem kényszerülnek arra a központok, hogy többes beültetéseket végezzenek. Ezek mind szakmailag támogatandó változások voltak. Azt is kiemelném, hogy többes terhességek előfordulása is nagyon lecsökkent.
Ez miért olyan fontos?
Kezdő orvos koromban még nagyon gyakori volt a szülészeti ügyeletekben, hogy hármasikres kismamákkal komoly szövődményekkel kellett küzdeni. Ez hatalmas terhet rótt az ellátórendszer többi részére, például az újszülött intenzív osztályokra is. Mostanra a lombikbébi-eljárásban az ikerterhességek aránya Magyarországon jóval a 10%-os európai maximálisan elfogadható arányszám alá esett.
Ha a rendelésén megjelenik egy meddőségi problémákkal küzdő pár, és megkérdezik, megbízhatnak meg a magyar rendszerben, vagy inkább külföldön vágjanak bele, mit tud nekik válaszolni?
