Megjelent a Műértő novemberi lapszáma
Lehetetlen (nem) festeni – Tolvaly Ernő életműve a Ludwig Múzeumban / Rációmaró káoszmágia – lelet feLugossy László padlásáról / A holland „arany évszázad” – a Szépművészeti Múzeum tárlata / A sastól a tévémaciig – Szalay Péter Dunaújvárosban / Vészjóslóan bizarr világ – a képzőművész David Lynch / Design vagy kortárs ékszer? – trendek és fogalmak a globalizáció korában / A festő filmrendező – beszélgetés Fábri Zoltán unokájával
Szovjet–NDK műgyűjtemény gazdára vár
Az Érchegység szász és türingiai részein a II. világháború után indult meg az uránbányászat, szigorú titoktartás mellett, szovjet irányítással. Hadi kártérítés gyanánt a szovjet atombomba gyártásához termelték itt ki a nyersanyagot. A tárnák megnyitásához falvak tucatját tüntették el, a lakosságot munkatáborokba kényszerítették. A helyzet 1946-tól normalizálódott, amikor a frissen megválasztott üzemi tanácsok is részleges véleményezési jogot kaptak. 1954-ben Wismut (bizmut) fedőnévvel létrejött az SDAG (Sowjetisch-Deutsche Aktiengesellschaft) szovjet–német részvénytársaság, amely hamarosan az Egyesült Államok, Kanada és a Szovjetunió után világviszonylatban is a negyedik legnagyobb uránkitermelő és -feldolgozó mamutvállalkozássá nőtte ki magát.
Társak a Teleki térért
A kortárs művészeti GDP egyre nagyobb része nem a hagyományos kiállítási terekben, az art-ipar keretein belül jön létre. Nem ott jelenik meg, nem is oda szánják. Egyre több az olyan mű, projekt és csoport, amely a társadalmi kontextussal foglalkozik: hozzászól, bele is avatkozik, alakítani próbálja. Az eszközök és eredmények sokfélék, de megkockáztatjuk, ez a folyamat ma izgalmasabb, mint ami a „white cube”-okban zajlik. Sorozatunkban ilyen hazai csoportokat, kezdeményezéseket mutatunk be.