„Ha ma visszatekintek az elmúlt egy évre, akkor nagyjából már meg tudom mondani, mikor kezdődött ez az egész” – kezdi történetét a 34 éves Réka. „Először azt gondoltam, hogy biztosan csak fáradt vagyok, mert mostanában több volt a munka és a konfliktus is a munkahelyemen. Mindig is próbáltam arra tudatosan figyelni, hogy a napi teendők mellett legyen idő a feltöltődésre is: hetente kétszer jártam edzésre, hétvégenként, ha lehetőségünk volt rá, akkor kirándultunk, elmentünk moziba, színházba, megnéztünk valamilyen izgalmas kiállítást, találkoztam a barátaimmal. Idővel viszont azt vettem észre, hogy nemcsak a munkahelyemről rohanok azonnal haza, amint lehet, de a szabadidőmben sincs kedvem már kimozdulni vagy emberekkel találkozni. Mindezzel párhuzamosan egyre jobban be is zárkóztam: eleinte még elmeséltem a férjemnek az adott napi élményeimet, de aztán idővel már egyre kevesebb dolgot osztottam meg vele, végül szinte már alig beszéltünk” – folytatta Réka.
Nem egyszerű fáradtság
Amit Réka szimpla fáradtságként érzékelt, az valójában egy sokkal súlyosabb testi és lelki állapot előjele volt, ez pedig a kiégés, más néven burnout. Ez egy olyan fizikai, érzelmi és mentális kimerültséggel járó állapot, amelyet hosszú távú, tartós stressz – leggyakrabban munkahelyi stressz – vált ki. A kiégés nem egyszerű fáradtság: egy mélyebb, tartós negatív állapot, amely hatással van az egyén életének minden területére.
„A fizikai tünetek közül az állandó fejfájást viseltem a legrosszabbul, viszont az csak később állt össze, hogy ez összefügg azzal az általános fáradtságérzettel és az alváshiánnyal, amit akkor éreztem, és amivel akkor küzdöttem. A helyzet akkor vált egyre rosszabbá, amikor már az immunrendszerem is legyengült, és szinte kéthetente megbetegedtem” – emlékszik vissza a fiatal nő. „Persze emiatt egyre több betegszabadságot kellett kivennem, a kihagyott napok okán pedig előbb a szorongás, majd amikor úgy éreztem, hogy már nem vagyok képes utolérni magam, akkor a teljes érdektelenség lett úrrá rajtam. Minden motiváció eltűnt belőlem.”
Összetett érzelmi folyamatok
Érzelmi kimerültség, közömbösség, érdektelenség; fokozott ingerlékenység, dühkitörések; szorongás, depressziós hangulat; önbizalomhiány: ezek a kiégés leggyakoribb mentális és érzelmi tünetei.
Réka elmondása szerint akkor kezdett el valami komolyabbra gyanakodni, amikor a fizikai tüneteken túl egy egyre negatívabb érzelmi spirálba is került. „Már nemcsak a munkámban voltam közömbös, hanem az életem minden területén. Ahogy ezt később megtudtam, robotpilóta-üzemmódba kapcsoltam, amit kellett, azt megcsináltam valahogy, de semmi mást. Képtelen voltam kikapcsolni a negatív gondolataimat, nem volt kedvem semmihez, és ez a házasságomra is hatással volt. Bezárkóztam, és a saját érdektelenségembe süppedve próbáltam átvészelni a napokat. Ez az állapot több mint fél évig tartott”.
A megoldás felé vezető út: stresszkezelés, támogatás, önismeret
„Áprilisban van a születésnapom, és a férjem elvitt vacsorázni egy csodás étterembe, majd átadta az ajándékát is, ami egy olaszországi hosszú hétvége volt Rómában, a kedvenc városomban. Meredten néztem az ajándékkártyát, és akkor valami halvány gondolat elindult: hogyhogy nem tudok mindezeknek örülni? Mikor váltam ennyire érdektelenné? Mikor égtem ki?” Réka ekkor mondta ki először önmagának, hogy ez az állapot nem egyszerű fáradtság, és ezt nem fogja egy kiadós alvás megoldani.
„Másnap utánaolvastam, és sorra ismertem fel a legjellegzetesebb tüneteket magamon. Felhívtam egy barátomat, aki egy mentálhigiénés központban dolgozik, és megkértem, hogy ajánljon nekem szakembert, akit felkereshetek ezzel. Most már négy hónapja járok hozzá, és a terápiás folyamat sokat segített az okok feltárásában és a megoldás megtalálásában” – meséli Réka. „Meg kellett tanulnom nemet mondani, jobban odafigyelni a munka és a magánélet egyensúlyára, és leginkább saját magamra: meddig vagyok terhelhető, mikor és hogyan jelzi a testem és a pszichém, hogy kezdek kimerülni. Végül egy hónapja munkahelyet váltottam, újra motiváltnak érzem magam a szakmai és a magánéletemben is, attól pedig visszatért az önbizalmam, a kíváncsiságom és nem utolsósorban a jókedvem is.”
A kiégés tehát nem gyengeség vagy a lustaság jele, hanem figyelmeztetés, hogy valami nincs rendben az életmódunkkal, a terhelésünkkel vagy az elvárásainkkal. Minél hamarabb felismerjük a jeleket, annál nagyobb az esély a hatékony megelőzésre és gyógyulásra, összességében pedig egy jobb életminőség és életmód kialakítására.
Phytotec Hungária Bt. – Hirdetés
