Csendes éj, hangos siker – 200 éves a karácsonyi klasszikus

1818. december 24. Egy új dallam csendül fel két énekes és egy gitár kíséretében Oberndorf falujában. „Stille Nacht, Heilige Nacht”– kezdődik a lassú, léleknyugtató karácsonyi ének. A közönség nem is sejti, milyen fontos pillanatnak lehet a tanúja. Ezen a karácsony szentestén születik meg a Csendes éj, mely később körbejárja az egész világot, több mint 300 nyelvre fordítják le, köztük jávaira, szamoaira és zulura is, és a világ talán egyik legismertebb, de biztosan egyik legszebb dallamává válik. Akkor még csak egy apró kápolnában hangzik el, idén december 24-én viszont már körülbelül kétmilliárd ember hallgatja és énekli az áhítattal teli dalt.

Háborúk és hideg nyár

Hogy megértsük a Csendes éj fontosságát és sikerét, meg kell értenünk születésének körülményeit. Utazzunk vissza egészen 1792-be, a napóleoni háborúk időszakába, mely két évtizednyi éhezést és erőszakot hozott Ausztriába és Bajorországba. Napóleon 1814-es veresége után a Bécsi Kongresszus elkezdte újratervezni Európát, melyben érintett volt Salzburg, Tirol és Felső-Ausztria is. Ám nem a politikai csatározások jelentették a legnagyobb nehézséget a lakosoknak: sokkal inkább az, hogy a háború milyen nyomorúságot hagyott maga után. Ráadásul az emberek által okozott szörnyűségek után még egy csapás következik – több ezer kilométerrel arrébb. 1815 áprilisában, Indonéziában kitör a Tambora vulkán, az egész világra hatást gyakorolva: 1816 különösen hideg év lesz, Bajorországban és Ausztriában az egész éves termésnek búcsút mondhattak.

Az emberek éheznek, gyászolnak, nélkülöznek, adósságaik vannak, esélyük sincs munkát szerezni és minden kilátástalannak tűnik – megnyugvásra vágynak és persze minden bizonnyal a tudatra, hogy bármilyen sötétnek is tűnnek a mögöttük sorakozó évek, Isten még mindig mellettük áll. Minden bizonnyal így érez egy ifjú lelkész is, Joseph Mohr, aki egy apró verssel akar egy kis nyugalmat varázsolni a világba.

Joseph, a fiatal pap

Josephus Franciscus Mohr 1792. december 11-én született, Anna Schiber hímzőnő és Joseph Mohr szökevény katona házasságon kívüli gyerekeként. A Salzburgi dómban keresztelték meg, az intelligens és jó zenei érzékkel megáldott kisfiú szegény körülmények között nőtt fel, míg fel nem karolta a salzburgi dóm vikáriusa, Johann Nepomuk, gondoskodva iskoláztatásáról. Mohr filozófiát tanult, majd 1811-ben került a salzburgi papi szemináriumba, ahol 1815-ben fel is szentelték, 1815 és 1817 között pedig már apja szülőföldjén, Mariapfarrban dolgozott segédlelkészként. Mohr már ekkor köztiszteletben állt: lelkes hazafi volt, aki papként a szenvedőknek és betegeknek szentelte az életét. 1816-ban, az ő tollából született meg egy hat versszakos vers, „Stille Nacht” címmel. Aznap este Mohr nemcsak egy költeményt írt, de történelmet is.

Gruber, a tanár és orgonista

Egy évvel később, 1817-ben Mohrt betegség miatt helyezték át Oberndorfba. Itt ismerte meg Franz Xaver Grubert, történetünk másik fontos szereplőjét. Gruber 1787. november 25-én született egy hatgyermekes szövőcsalád gyermekeként. Muzikális tehetségét hamar felfedezték, és bár apja nem örült neki, a fiú szorgalmasan fejlesztette zenei tudását. Gruber később tanár lett, 1807-ben a salzburgi Flachgau régióban kezdte el a munkát, ahol Oberndorf településen sekrestyésként és orgonistaként dolgozott.

Csendes, szentséges premier

Mohr 1818. december 24-én Franz Xaver Grubernek mutatja meg versét, megkérve, hogy komponáljon hozzá egy dallamot. Gruber a verset gyorsan megzenésíti – olyannyira gyorsan, hogy aznap éjszaka a két jóbarát már elő is adja a dalt a Szent Miklós templomban. Mind a ketten énekelnek, Mohr pedig gitáron kíséri a világon először felhangzó Csendes éjt. A gitár még mai füllel is meglepő lehet – a korabeli közönség számára pedig különösen az volt. Ám a két férfinek nem volt más választása, mivel a legenda szerint az orgona sípjait szétrágták az egerek, így azon nem tudtak zenélni.

És ami utána következett... már történelem. De ne intézzük el ennyivel! 1818 és 1824 között egy fügeni orgonajavítót megbízták azzal, hogy helyreállítsa az obendorfi Szent Miklós templom hangszerét. A több utazást felölelő teljes renoválás egyik alkalmával megtalálja a Csendes éj szövegét és kottáit, amit haza is visz magával, és minden bizonnyal nem fél másoknak sem megmutatni a szerzeményt. 1819-ben a dal már egy Waidringban, Blasius Wimmer által kiadott templomi énekeskönyvben bukkan fel, meglepő módon hét versszakkal – ez a verzió azóta eltűnt.

A tiroli zenészek és turnéik

Párhuzamosan azzal, hogy a Csendes éj dalszövege és kottája lassan kézről kézre jár az apró osztrák falvakban, elkezdődik egy másik történet is, mely óriási szerepet játszik majd a karácsonyi dal világhírűvé válásában.

1822 decemberében, Fügenben a Rainer testvérek népdalokat adnak elő a Dönhoff gróf kastélyban I. Ferenc osztrák uralkodó és I. Sándor orosz cár előtt – akkora sikert aratnak, hogy a cár meghívja őket udvarába, Szentpétervárra. 1824-ben a Rainer testvérek megkezdik első külföldi útjukat Németország felé, ezzel pedig elkezdődik a tiroli népzenészek korszaka. 1825-ben már Svédországban és Angliában adnak koncerteket, a kontinenst felölelő turné egészen 1838-ig tart – eközben újabb és újabb városokban megismertetve a közönséggel a Csendes éjt. Ami mellesleg közben olyan híressé válik, hogy egy 1827 és 1832 között Steyrben kiadott „Négy gyönyörű új karácsonyi dal” kiadványon már a címlapon szerepel.

1831-ben, Lipcsében a Ziller-völgyből származó Strasser testvérek éneklik el a szerzeményt a karácsonyi vásáron. Fellépésük akkora siker, hogy további előadásokra is visszarendelik őket Lipcsébe, 1832 és 1834 között pedig négy dalukat ki is adják Drezdában – ekkoriban terjedt el a Csendes éj zillertali verziója. 1834-ben a dal a porosz uralkodóhoz, IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz is eljut, aki a kottákat Salzburgba kéreti.

Irány a tengerentúl!

Európában már ismerik a dalt. De mi van a tengerentúllal? Kanyarodjunk vissza a Rainer testvérekhez, akiknek második generációja 1839-ben elindul az egész USA-t átszelő turnéjára. A Csendes éj a tengerentúlon először a New York-i Trinity templomban csendül fel, majd később olyan városokban, mint New Orleans, St. Louis, Pittsburgh és Philadelphia. 1851-ben már nyomtatásban is megjelenik a dal, J.F. Warner verziójában, „Silent night! Hallow’s Night” címmel. 1859-ben a dalt John Freeman Young püspök fordítja le először angolra, és ki is adja a Songs for Christmas Tide című gyűjteményben.

A Csendes éjről ekkoriban mindenki úgy tartja, hogy Michael Haydn műve, erről pedig 1854-ben a Királyi Porosz Orchestra vizsgálatot is indít Salzburgban. A szembesítésen ott van Franz Xaver Gruber fia is, aki végleg tisztázza, hogy a dal apjától származik. Erről végül hivatalos irat is készül. Érdekesség, hogy nemcsak Gruber szerepe nem volt sokáig tisztázva a dal születésében, hanem Mohré sem. A Csendes éj eredeti kézirata elveszett, éppen ezért sokáig nem tulajdonították a pap művének a verset, és abban sem voltak biztosak, hogy egyáltalán mikor írták azt. Végül 1995-ben felfedeztek egy dokumentumot Mohr írásával, melyből kiderült, hogy 1816-ban szerezte a klasszikust.

A Csendes éj hangos siker. 1873-ban a bécsi világkiállításon egy észak-amerikai iskoladrámában adták elő a dalt, igaz, akkor Salzburgi Egyházi Ének címmel. Az országok és kontinensek keveredése jó szimbólum: hála a katolikus és protestáns misszióknak, a dal ekkora már minden kontinensen felhangzott. Ám itt még mindig nem ér véget az immár világhírű karácsonyi muzsika történelme – hiszen az még jó néhányszor felcsendül különleges helyzetekben.

1914. december 24-én a flandriai partoknál a világ egyik legkülönlegesebb karácsonyát ünnepelték meg: a nyugati fronton a katonák nem csak együtt fociztak egymással egy átmeneti, ünnepi fegyverszünetben, de a lövészárkokban is, mindkét fronton párhuzamosan hangzott el a Csendes éj.

1941-ben, Washingtonban Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill énekelték el együtt a dalt a Fehér Ház udvarában. 2011-ben pedig a dalt az UNESCO a szellemi kulturális örökség közé emelte.

Ünneplő Salzburg

Bár a téli Salzburgot felfedezni alapvetően meghitt és romantikus téli élmény lehet a gyönyörű táj, az apró utcák és a világhírű adventi vásár miatt, az idén a régióba látogatókra az eddiginél is megkapóbb programok és lehetőségek várnak, ha különleges körülmények között akarják tölteni a karácsonyt, vagy fel akarnak töltődni ünnepi hangulattal.

Salzburg régió egyik legfontosabb kulturális örökségének 200 éves évfordulóját számtalan módon ünnepli meg hét település is, melyekhez szorosan kötődik a dal történelme.

A településeket speciális túrák keretein belül lehet felfedezni, gyönyörködve a meghitt tájban. A túrák közül a legérdekesebb minden bizonnyal a Plainbergen át vezető éjszakai lámpás út, ami valóban egy csendes éj meghitt élményét biztosítja a résztvevőknek.

A Salzburg Múzeum „Csendes éj 200 – Történelem. Üzenet. Jelen” című kiállítással ünnepli a dal jubileumát, melyen az eredeti kéziratot is láthatjuk. A tárlat nyolc másik múzeum kiállításával része a Tartományi kiállításnak – ezek 2018. szeptember 29. és 2019. február 2. között tekinthetők meg. A Salzbrugi Tartományi Színházban az „Én csendes éjem” című zenés színdarabbal emlékeznek meg a dalra, a Sziklába vájt lovasiskola, a Felsenreitschule színpadján.

A Salzburgi Állami Színház és A Salzburgi Marionette Színház közös produkciója is érdekes programnak ígérkezik. A Wagrain-Kleinarlban megtekinthető “Silent Mouse and Silent Night” vagyis a “Csendes egér és csendes éj” című fényszínház-előadásban nemcsak emberek, de bábuk is felbukkannak.

Ám a hagyományos karácsonyi rendezvényeken sem kerülhetjük ki a Csendes éj születésnapjának ünneplését. A Nagy Fesztiválszínházban tartott Salzburgi Adventi Éneklésen és a Szent András templomban rendezett Salzburgi Adventen is az ünnepi örökzöld lesz a középpontban.

A rendezvényeken kívül érdemes megnézni az állandó emlékhelyeket is. Oberndorfban, az egykori premier, a Szent Miklós templom helyén emelték fel a Csendes éj kápolnát, mely mindenképpen megér egy meghitt látogatást. Mohrra az egykori sekrestyés háznál emlékezhetünk meg. Ezen felül egész évben látogatható a Csendes éj Múzeum. Itt, a kápolna mellett található régi paplakban, két emeleten mutatják be az érdeklődőknek a dalt és történetét. 

A borítókép forrása: SalzburgerLand Tourismus, Stille Nacht Kapelle Oberndorf