Abraham Lincoln megtapasztalta, milyen adósságot örökölni. Az 1865 áprilisában meggyikolt amerikai elnök több mint 30 évvel korábban, 1833-ban vásárolta meg egykori katonatársával, William F. Berryvel felesben az Illinois államban fekvő New Salem három vegyesboltjának egyikét. Hogy felvirágoztassák az üzletet, alkoholárusításra kértek engedélyt, sört, cidert és whiskyt lehetett fogyasztani náluk. Ám a forgalom nem hogy nőtt volna, hanem csak egyre esett, ami miatt elkeseredésében Lincoln üzlettársa elkezdte elfogyasztani az üzlet alkoholkészletét. Ennek láttán az 1861-ben az USA első emberévé választott Lincoln kiszállt a bizniszből, s inkább elszegődött városi postamesternek. Ám ezzel nem szabadult meg végleg a terhektől. Két évvel később ugyanis Berryt elvitte az alkohol, és hatalmas adósságait Lincoln örökölte meg, aki azokat csak több mint egy évtized múltán tudta visszafizetni.

Valamivel jobban járt Teleki Zsigmond világhírű villányi borász, a magyarországi alanynemesítés, valamint szőlő- és borkultúra megújítójának két fia, Andor és Sándor. 1910-ben elhunyt édesapjuktól ugyanis az óriási adósság mellett legalább 30 holdas Teleki-anyatelepet is örököltek. Egy másik neves elme, Semsey Andor tudománypártoló földbirtokos is édesapjától kapott súlyos örökséget. Ahogy Mikszáth Kálmán jellemezte a Pesti Hírlap vezércikkében, 1889-ben: „Semsey fiatal korában meglehetős szerény körülmények közt élt, míg végre roppant terjedelmű birtokot örökölt Balmaz-Újváros vidékén, de annyi adóssággal, hogy alig volt megtartható.”

Manapság a 2008 őszén kirobbant válság súlyos anyagi következményei miatt egyre több az adóssággal terhelt hagyaték. Tízből hét örökségben szinte biztosan van valamilyen hiteltartozás is. Annak érdekében, hogy ezt ne kelljen visszafizetni, sokan az egész örökséget visszautasítják. A közjegyzők tapasztalatai szerint ez már minden második-harmadik, egyes régiókban pedig a hagyatéki ügyek felében előfordul. Annak ellenére, hogy azzal esetleg értékes és a jövőben a jelenleginél sokkal többet érő vagyonelemekre is nemet mondanak. Nem beszélve arról, hogy az adósságot ugyanúgy „kinőhetik”, ahogy tette azt Lincoln.

Sokan attól félnek, hogy a hagyatékátadó végzést követően – amikor már nincs lehetőség az örökség visszautasítására – újabb csontvázak dőlnek majd ki a szekrényből. Holott a visszautasítással még bonyolultabb helyzet állhat elő: ilyenkor ugyanis az örökség a visszautasító gyermekére száll tovább, és ha a gyermek még kiskorú, akkor csak a gyámhivatal hozzájárulásával utasíthatja vissza az örökséget. Így akár évekig is elhúzódhat az ügy, míg végül a hagyaték az államra száll (az állam nem utasíthat vissza, a törvény alapján ő a végső örökös). Pedig az örökösnek sok esetben érdemesebb lenne megegyezni a hitelezőkkel – például átruházni az öröklött dolgok tulajdonjogának egy részét –, mert így mindkét fél jobban járhat. Általában a hitelezők is hajlanak a megegyezésre, ugyanis pontosan tudják, hogy ha az örökösök visszautasítják az örökséget – és az végül az államra száll –, akkor ők várhatóan csak évek múlva, vagy egyáltalán nem látnak viszont bármit is az örökségükből.

A tartozás öröklésével összefüggésben érdemes még megjegyezni azt a Polgári Törvénykönyvben található szabályt, hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig az egyéb vagyonával is felel. Ebből kifolyólag tehát a saját vagyonával nagyon ritkán, és akkor is csak az öröksége erejéig felel az örökös.