"Egy jópofa, fülledt, kísérletező dal született" - Péterfy Bori összeállt Ecküvel - videóklip!

A frissen debütált, közös dalotok és egyben videóklipetek, a Te vagy a veszély két különböző műfajt, illetve zenei világot képviselő formáció fúziójából jött létre. Hogyan találtatok egymásra, ki és mi inspirálta az együttműködést?

Péterfy Bori: A Samsungtól érkezett a felkérés, hogy készítsünk egy közös dalt és hozzá videóklipet annak apropóján, hogy szeretnék egy különlegesebb kampánnyal bevezetni a legújabb telefonjukat. Ecküvel eddig is nagy haverságban voltunk, amikor pedig összeeresztettük a csapatainkat, a kölcsönös szimpátia szerencsére a zenésztársaink részéről is azonnal kialakult. A projektben az is vonzó volt, hogy a cég sem a könnyebb végénél fogja meg a dolgokat, hiszen nem két divatosabb, nagyobb tömeget megmozgató előadót kér fel a dal elkészítésére. Inkább olyan zenészeket, akik elsősorban vagy inkább az undergroundban mozognak.

Baranyai Dániel, „Eckü”: Részben azért is vállaltuk be a sztorit, mert a Hősökkel épp egy alkotói szempontból igen pezsgő, mégis nyugodtabb időszakunkat éljük. Idén nem koncertezünk olyan sokat, jobban koncentrálunk a dalszerzői-zenei feladatokra. Születnek is az új számok, belefért, hogy a tizedik mellé még egy dalt írjunk. Az utóbbi időben egyébként csupa jó dolog történik velünk, abszolút közéjük tartozik a „boris-samsungos” együttműködés is. A közös dallal és videóforgatással együtt nagy hozzáadott értékként éltük meg az egészet. Reméljük, a fogadtatása is ilyen lesz.

Ettől a projekttől függetlenül mennyire vagytok nyitottak a más zenészekkel, más formációkkal való együttműködésre?

P.B.: Teljes zenekari mixekben alapvetően nem szoktunk gondolkodni. Öt évvel ezelőtt készítettünk például egy közös dalt a Supernemmel, de ha közös projektről van szó, akkor inkább duettekre hívunk meg egy-egy előadót. Legutóbb például tavaly nyáron Süveg Márk Saiid közreműködésével született meg A kéket vagy a pirosat című dal, amihez klip is készült.

B.D.: Ezzel szemben nekünk rengeteg featuring-dalunk van. Ez egyrészt az általunk képviselt műfajból is adódik, másrészt a zenekar hozzáállásából is: könnyen szót értő, haverkodó csapat vagyunk. Az elmúlt 18 év alatt dolgoztunk már együtt több reklámügynökséggel is, a Samsung felé is azért nyitottunk, mert nem egy izzadtságszagú slágert kértek tőlünk semmitmondó, rövid refrénnel vagy erőltetett kulcsszavakkal. Az első találkozótól kezdve éreztük, hogy egyáltalán nem kell befeszülnünk a projekten.

Hogyan született a dal? Milyen lépésekből áll egy ilyen folyamat?

P.B.: Több mint húsz éve zeneszerző- egyben zenésztársamnak, Tövisházi Ambrusnak jutott eszébe, hogy pár hónapja volt egy négysoros szövegötletem, amit akkor fel is énekeltem egy ütemes lüktetésű, kicsit afrikai alapra. Ezt megmutattuk Ecküéknek, akik egyből rá is haraptak, így ez lett a kiindulási alap. Majd Ambrussal párhuzamosan az ő zenei producerük, Joeker is elkezdett dolgozni a dalon, majd ahogy zenei formát öntött, megírtam a refrént, a fiúk pedig a saját rap-verzéiket. A végeredmény egy lendületes, pörgős, jó hangulatú szám lett. Működni fog szerintem.

B.D.: Ahhoz képest, hogy az elején valamiért azt gondoltuk, hogy a közös munka nem fog gördülékenyen haladni, lényegében az egész folyamat végig sima ügy volt. A projekt szinte csak kellemes perceket szerzett. A cél dalszerzés közben leginkább az volt, hogy jól érezzük magunkat, és mindkét zenekar egy kicsit ki tudja magát terjeszteni, terebélyesíteni. A munka oroszlánrészét Ambrus vállalta, végül ő rakta össze a dalt, Joeker inkább csak annyit játszott bele, amennyivel egy kicsit „hősökösítette” a számot. Egyet értek Borival, egy jópofa, fülledt, kísérletező dal született.

A YouTube-os premier után a dal a Péterfy Bori és a Love Band július 26-i koncertjén hangzik el először élőben a Budapest Parkban. Milyen fogadtatásra számítotok? Ilyenkor még mindig van bennetek izgalom?

P.B.: Valóban ott lesz a premier, izgulunk is rendesen. A szám addigra már kint lesz pár napja a neten, nem teljesen a nulláról kell majd felépíteni. Amikor kiadunk egy új lemezt, és elkezdjük játszani a számait, őrületes élmény, hogy a közönség már egy hét után tudja és velünk énekli a dalokat. Ez egyenesen euforikus élmény.

B.D.: Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen Boriék közönsége. Különösen azért, mert valószínűleg nagy keresztmetszet a Hősök táborával nem lesz. Azt pedig magunktól várom kíváncsian, hogy a színpadon mit tudunk kihozni azokból az energiákból, amik a szövegírásnál, és a stúdióban felszabadultak belőlünk. Szóval csupa jó kérdőjel van bennem.

Mekkora kihívás volt a mobilos forgatás? Hogyan éltétek meg ezt a rendhagyó, technikai kísérletet?

P.B.: Két napon és két éjszakán át forgattunk Óbudán az aluljáróban és a panelok közt a lakótelepen Miki 357-tel, akivel már korábban is rengeteget dolgoztunk együtt. A stáb hiába egy telefonnal vette fel az egész klipet, a forgatás mégis nagyon „filmes” élmény volt. Pont olyan volt, mint egy hagyományos mozifüsttel és színes fényekkel. Mikiék különböző érdekes vasszerkezeteket gyártottak, amire a telefont rögzítették. Majd ezeket lehetett dönteni forgatni, volt, hogy körülöttünk forogtak, hogy a telefon kameraként tudjon működni, mi pedig meg tudjunk mozdulni a térben. A mobilos forgatás műfaja egyébként számomra nem teljesen idegen, mert nem rég játszottam Novák Erik Szeretlek, mint állat! című filmjében, amit napszemüvegbe rejtett kamerával rögzítettek.

B.D.: Azért is mondtunk igent a Samsungnak, mert kíváncsiak voltunk, hogy egyáltalán lehet-e telefonnal videóklipet forgatni, és ha igen, akkor milyen lesz a végeredmény. A forgatás végül szerintem is nagyon jó hangulatúra és érdekesre sikerült. Ha én vagyok a rendező, lehet, hogy több sztorit belefűzök a videóklipbe, de most csak egy szereplő voltam benne. Egy különleges image-klip született, mert kimondottan az volt a cél, hogy megmutassuk, mi mindent tud ez a telefon, kihasználjuk a kamerája teljes kapacitását. Így a látványra került a legnagyobb hangsúly.