Két küldetés, két vízió, két bátor és elhivatott nő
Egy ötezres nemzetközi vállalat HR-vezetői pozíciójából váltott – komfortzónáját elhagyva – egy magyar fintech startup, a Dorsum vezérigazgatói székébe Mészáros Mariann. Forgács-Fábián Sárát gyerekkori élményei terelték: az általa életre hívott Amigos Alapítványban máig több mint 500 egyetemista önkéntes segítette gyerekek ezreit a gyógyulásban, 18 kórházi egységben, hat városban. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból. Interjú egy, már az első pillanattól összeszokottnak tűnő, mosolygós párossal.
Mi az a tulajdonság, amiről nem is gondoltátok volna, de a Bridge Árnyékprogram során kiderült, hogy közös bennetek?
Mariann: Talán az, hogy nagyon azonos energiaszinten mozgunk. Mindketten tudjuk, hogy ennek mennyi előnye van, de azt is, milyen baromi fárasztó is tud lenni. (Nevetnek.) Ugyanabban a cipőben járunk, így elég éles tükröt is tudtunk tartani a másik elé.
Sára: Szerintem közös bennünk az is, hogy egyensúlyt keresünk. Egyensúlyt abban, hogyan tudunk empatikus vezetők lenni, de közben felvállalni a nehezebb döntéseket, hogyan kereshetünk kompromisszumot úgy, hogy közben hitelesek is maradjunk. Mindketten érző, de eredményorientált vezetők vagyunk.
Mi volt a legfontosabb dolog, amit ebben a pár hónapban a másiktól tanultatok?
Sára: Számomra a felkészültséget és az alázatot volt fantasztikus látni Mariannál, ebben igyekszem utolérni. Mindez nemcsak abban nyilvánul meg, ahogy a csapatával bánik, de az első találkozásunkra is olyan felkészülten érkezett, hogy szinte zavarba jöttem. Egészen példamutató ez az attitűd. És az is példaértékű, ahogy visszajelzést ad. Pontosan érted, mit szeretne mondani, és mindig előrevisznek az észrevételei.
Mariann: Én azt hiszem, hogy egy vezető akkor tud jól vezetni, hogy ha van benne tűz, ha van egy olyan víziója, álma, amiért fut. Sárinak van ilyen álma, és az, ahogy ezért küzd, engem is hihetetlenül inspirál. Mindemellett nagyon strukturált is: én is rendszerező embernek látom magam, de Sára elképesztően összeszedett, emiatt nagyon hatékonyan tudtunk együtt dolgozni és ezen a téren sokat tanultam tőle.
Volt valamilyen előzetes feltételezésetek, akár előítéletek a másik (forprofit vagy nonprofit) szektorról, amikor elkezdtétek a közös munkát? Ha igen, hogyan változott meg az együttműködés hatására?
Mariann: Az ehhez hasonló kezdeményezések mindig segítik az előítéletek csökkentését, de bennem nem is igazán volt ilyen. Szerintem itt is, ott is célokat szeretnénk megvalósítani, és ehhez itt is, ott is arra van szükségünk, hogy magunk mellé tudjuk állítani az embereket. Én azt hiszem, hogy egy nonprofit szervezetben is pont olyan vezető lennék, mint amilyen most vagyok.
Sára: Bennem sem merült fel ilyesmi, és éppen ugyanezért. A vezetői létben a legnehezebb a megfelelő munkatársak megtalálása, és az, hogy őket folyamatosan motiválni lehessen. Ebből a szempontból egyáltalán nem számít, milyen szektorról van szó.
Ha a másik tulajdonságaiból/adottságaiból csak egyet kérhetnétek el, vagy legalább kölcsön magatoknak, mi lenne az?
Sára: Én azt irigylem, hogy Mariann úgy tud komoly üzletasszony lenni, hogy a szemében mindig ott a játékosság, könnyedség. Én úgy érzem, meg tudta őrizni gyermeki énjét, és ez kifejezetten irigylésre méltó.
Mariann: Sáritól én a lendületet irigylem, de nagyon. Bennem is van bőven, azonban elismerésre méltó, amikor valaki ennyire tud hinni az álmában, és közben a szakmai minőséget is odateszi mellé.
Meséltek arról egy kicsit, hogyan indult az együttműködésetek? Ha jól tudom, kicsit megkerültétek a hagyományos útvonalat.
Sára: Úgy kezdődött, hogy Mariann besétált az első közös, még ismerkedős megbeszélésre. Késve, de végtelenül kedvesen szabadkozva jött be, és nekem azonnal feltűnt, hogy mennyire pozitív kisugárzása van. Aztán amikor mindenki elmondta, hogy ki ő és mivel foglalkozik, akkor már tudtam, hogy na jó, ha ennek itt vége, muszáj elkapnom, hogy én őt szeretném páromnak. És de jó lenne, ha ő is bejelölne…
Mariann: Tényleg így történt. Sára pillanatok alatt levadászott, és nekem ez a csillogó szemű, lehengerlő lelkesedés, és Sára nagyon tudatos megközelítése nagyon szimpatikus volt. Mivel mindazzal, amit az Amigos képvisel, szintén nagyon szívesen azonosulok, nem volt kérdés, hogy ez egy igazán jó match lesz. Rögtön igent mondtam, és jeleztem is a Bridge vezetőségének, hogy jött egy villámgyors felkérés, és ha lehet, ugorjuk a protokollt.
Mik azok az értékek, amik mellett vezetőként mindketten elkötelezettek vagytok?
Mariann: Én úgy érzem, érdekeink és értékeink közt is sok a közös. Az például, hogy a társadalomért, annak jövőjéért valamilyen felelősséget vállaljunk, mindenképpen ilyen érték. Az Amigosnak van egy nagyon erős, az alapítvány egész működését meghatározó célja, ami túlmutat a szervezeten, és társadalmi szinten kíván hatni. A mi, befektetési és vagyonkezelési területen mozgó cégünkben pedig nagyon sok olyan fiatal kolléga van, akiknek már alapvető igényük, hogy a cég ne csak magáért és a profitért tevékenykedjen, hanem legyen ennél nagyobb ívű, jobbító célja is. A cél, hogy egy igazságosabb, szebb jövőért a fiatal nemzedéken keresztül tegyünk, összeköt bennünket, függetlenül attól, hogy egy forprofit és egy nonprofit szervezetről van szó. Egy másik fontos kapcsolódási pont, ahogy a vezetői szerepről gondolkodunk. Nekem az, ahogy Sára őszinteséggel, kedvességgel, de jókora határozottsággal odajött hozzám, ez a transzparens, hiteles, előremutató és tudásalapon tevékenykedő értékrend, amit ő képvisel, olyan, amivel nagyon tudok azonosulni.
Sára: Amivel én ezt még kiegészíteném, az hogy a vezetői létben nagyon sokszor dilemmázunk mindketten az ember-feladat egyensúlyon, mert ez mindkettőnknek prioritás. Mariann és az én számomra is alapvető érték az olyan csapat, ami nemcsak eredményes, de önazonos, együttműködő is, és a szervezet értékrendjével is tud azonosulni.
Sára, te egy csapat nagyon fiatal kollégával dolgozol együtt, és te is fiatalon vagy sikeres vezető. Mi lehet a titka ennek?
Az Amigos első, korai fázisában sokszor meglepődtem azon, hogy mennyire elismeri a munkánkat a környezetünk, és mennyien szeretnének csatlakozni, időt, sőt pénzt áldozni, hogy segítsék a munkánkat. Két célt tűztem ki magam elé, hogy méltók legyünk erre. Egyrészt, hogy bizonyítsuk: lehet profi a nonprofit. Azaz nem kell egy garázsban, kikönyökölt mackóban, háromkilós laptopokról képviselni az ügyet, hanem fel kell ismerni, hogy a támogatóinknak is tartozunk azzal, hogy professzionális működést, professzionális környezetben, eszközökkel hozzunk tető alá. A másik célom, hogy az értékeknek működésünk minden pillanatában meg tudjunk felelni. Én azt gondolom, hogy ezeknek van a legnagyobb szerepe abban, hogy fiatal, és fiatalokból álló szervezetként sikeresek lehetünk.
És Mariann te mit látsz, mennyire általános, hogy tapasztalt vezetők, pláne a versenyszférában tevékenykedők, megosszák tudásukat a fiatalabb vezetőkkel, vezetőjelöltekkel?
Szerintem egyre inkább divat, hogy a már tapasztaltabb vezetők megosszák tudásukat, és kifejezetten szerencsés is, ha különböző generációk találkoznak, inspirálják egymást. Egyre több eredményes és sikeres vezető nyitott erre, és egyre többen vagyunk, akik felismerik, hogy bár az információ valóban hatalom, az erő mégis csak a tudás megosztásában van, és egy, a miénkhez hasonló folyamat mindkét félnek rengeteget tud adni emberileg és szakmailag is.
Mindketten beszéltetek már arról, milyen fontos, hogy egy vezetőnek álmai legyenek, amiért keményen dolgozik. Mi az, amiért ti most aktuálisan dolgoztok?
Sára: Két olyan cél is van, aminek az eléréséért most dolgozunk. Az egyik a szervezetszintű, hosszú távú cél: egy gyerek se legyen magányos a kórházban, és amikor egy hosszú kezelés után visszatérnek a suliba, megint a közösség részei lehessenek. A másik pedig az, hogy az emberek merjenek dolgozni az álmukért, ne kifogásokat keressenek, hanem megoldásokat. 10 éve tapasztalom, hogy bármit meg lehet csinálni, csak akarni kell.
Marian: Az én szemem előtt most az a cél lebeg, hogy sikeresen végig tudjon menni a cégünknél az az erőteljes transzformáció, amiben nyakig benne vagyunk. Amikor valaki egy más területről, pláne nőként megérkezik egy vállalat élére, átalakulást hirdet, nagyon fontos hogy a céljairól transzparensen kommunikáljon, hogy ne csak a közvetlen menedzsmentet, de az egész céget meg tudja szólítani, hogy csapatot tudjon kovácsolni a kollégákból. Hosszabb távon pedig személyesen is van transzformációs célom: abban az életkorban vagyok, hogy a következő nagy váltásomat már nem az üzleti élet területén képzelem el.
Rátok nézve nekem nem kérdés, hogy lesz-e folytatása az együttműködésünknek. Ti mit gondoltok?
Mariann: A Bridge Árnyékprogram remek keretet adott nekünk. Az, hogy mi ezt merre és hogyan tágítjuk, rajtunk múlik. Bőven van még miről beszélgetnünk, ezért egészen biztos, hogy mindketten sokszor fel fogjuk emelni a telefont.
A tartalom a Bridge Budapest és a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
