Valóban igaz lenne, hogy a sok bevándorló lenyomja a béreket és növeli a helyi lakosok körében mért munkanélküliséget? Egy kutatásból kiderül, hogy a bevándorlás szinte semmilyen negatív hatás nem volt sem a helyiek bérszínvonalára, sem pedig a foglalkoztatottságára.
A válság alatt felerősödő bank(ár)ellenes hangulat közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nyugati világ elmúlt ezer évének fejlődését pont a bankszektor és a hitel lehetősége alapozta meg.
Mitől féljünk inkább, attól hogy idővel túl sok lesz a nyugdíjas és kevés a dolgozó, vagy attól hogy a robotok miatt sok lesz a munkanélküli?
Kutatások azt igazolják, hogy a vásott kölykökből nagyobb eséllyel válik majd sikeres vállalkozó, mint a színötös tanulókból.
Miért van az, hogy a válság alatt a legnagyobb foglalkoztatónak számító kisvállalati szektor még jobban lecsúszott, a nagy cégek és a nagytőkések pedig még jobban megerősödtek? Ez a kérdés az Egyesült Államokban is egyre izgalmasabb.
A saját lakás az egyik legrosszabb befektetés, növeli a munkanélküliséget, elnyújtja a munkába járással töltött időt, ráadásul az ingatlanpiac gyakran összeomlik, maga alá temetve a lakástulajdonosok egy jelentős részét. Legalábbis egy elemzés erre a következtetésre jut.
Az emberiség soha semmilyen pénzügyi buborékból nem tanul, amint az egyik összeomlás után talpra állunk, már el is kezdjük építeni a következő légvárat.
Az USA messze a legtöbbet költi egészségügyre, a társadalom mégsem él egészségesebben, mint 20 éve. Az amerikai egészségügybe öntött pénzeket a jelenleginél jóval hatékonyabban kellene felhasználni.
Egy klasszikus játékelméleti helyzet, hogy ha a szorongatnak a rendőrök, akkor érdemes a bűntársam ellen vallanom. Vagy lehet, hogy mégsem?
Ha csökkennének a bérek, sőt csökkenne a minimálbér, akkor vajon a vállalatok több munkát adnának? Pró és kontra is vannak érvek.
Magyarország több fronton is nyerhetne azzal, ha a forinterősödés időszakaiban vásárolná az eurót és építené a devizatartalékait.
A McDonald's és a Visa megkísérelte pénzügyi tanácsadással ellátni alkalmazottait, a gond csak az, hogy a dolgozók számára írt pénzügyi tervből az jött ki, hogy az átlag McDonald's dolgozó épphogy nem hal éhen. A pénzügyi tervekkel más gond is van.
A bedőlő frankhitelek és az adósságcsapda réme olyan mértékben tette óvatossá a magyar fiatalokat, hogy ma már az sem vállal kockázatot, akinek amúgy a tudása és anyagi forrása is meglenne hozzá. Ez visszaveti az innovációt és a munkahelyteremtést is.
Az aranyár összeomlott, a befektetők szállnak ki a fejlett piaci kötvényekből – annak nagyon tudnánk örülni, ha a következő menekülőeszköz, ami megborul, a svájci frank lenne.
A fejlett országok hosszú távon nyernek a bevándorlással, a szegény országok pedig örülnek a hazaküldött csekkeknek. Magyarországgal mi a helyzet ebben a tekintetben?
Magyarországon az államnak is bomba biznisz a felsőoktatás, vagyis a diplomások által befizetett adóból sokkal több bejön, mint amennyibe az oktatás kerül. Egy diplomásba történő befektetés 250 ezres nettó hasznot jelent a magyar államnak.
A közhiedelemmel ellentétben nem a jegybankok nyomták le a kamatokat, náluk sokkal nagyobb és messzebbre mutató erők munkálkodtak.
Ha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed leállítja a pénzpumpát, az elsősorban nem a fejlett piacokat boríthatja meg, hanem a feltörekvőket. Köztük Magyarországot is, a forintot, az állampapírkamatokat, az alapkamatot például.
Ha már az iskolában megtanultuk volna, hogy olyan pénzügyi termékbe nem szállunk be, amit nem látunk át, akkor nem estünk volna bele a svájcifrank-csapdába.
Ki fog rólunk gondoskodni idős korunkban, amikor már nem tudjuk ellátni magunkat? Meg tudjuk majd fizetni, megbízható lesz-e és szakképzett? Az OECD országokban a 80 éven felüliek arány a mai 3,9 százalékról 2050-re 10 százalékra nő majd.
