Azt gondolnánk, hogy a 2006-ban kidurrant világméretű ingatlanpiaci buborék, a 2008-ban kidurrant részvénypiaci buborék és az ugyancsak felrobbanó hitelpiaci lufi után már végére értünk a válságoknak, és a következő évek már a felépülésről szólnak majd. Az igazság azonban az, hogy a pénzügyi és reálgazdasági buborékok egymást érik, és amint az egyik kidurrant, már el is kezdik fújni a másikat, hangsúlyozza Robert J. Shiller, a Yale University közgazdász professzora - írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A buborékok kivétel nélkül egy teljesen hihető és logikus sztorira épülnek, legyen szó akár az arany szárnyalásáról, a svájci frank meredek erősödéséről, vagy az amerikai ingatlanárak töretlen emelkedéséről. Robert J. Shiller például a közelmúltban Kolumbiában járt, ahol a nagyvárosok ingatlanpiaci árindexe 2004-óta reálértelemben már közel 70 százalékos emelkedést mutat, úgy, hogy a drágulás nagyobbik része az amerikai ingatlanpiaci lufi kidurranása utáni időszakban következett. 

A helyiek teljesen indokoltnak tartják az emelkedést, mondván a kamatok leestek az országban, logikus tehát, hogy az ingatlanoknak drágulniuk kell, írja a blog. Olcsó hitel, szárnyaló ingatlanpiac, lelkes helyiek, ennek ismerős történetnek kellene lennie térben és időben nem is olyan messziről, azonban sem a közelmúlt negatív példái, sem a kétkedők nem tudják megakadályozni, hogy az ingatlanpiaci lufi tovább duzzadjon, és előbb vagy utóbb maga alá temesse a most még lelkes vásárlókat.

Ahol sztori van, ott buborékok is kialakulnak, és ahol vannak egymást lelkesítő és egymás sikerein felbuzduló szereplők, ott ezek a légvárak meg is erősödnek. Az állam többnyire semmit sem tehet, a résztvevők keserű tapasztalatai pedig idővel elhalványulnak. Sztori pedig mindig van, az esetleges új belépők pedig rendszerint azzal nyugtatják magukat, hogy a helyzet ezúttal teljesen más. A közgazdász szerint ez egy végtelen utazás a buborékok világában, melyet semmi, még a pusztító pénzügyi veszteségek és az összeomlások sem tudnak megállítani.