Bár az amerikai űrkutatási hivatalnál a munka komoly, tudományos alapokon folyik, néha azért álmodozni is kell. A NASA Goddard Űrközpontja egy science fiction mozik hangulatát idéző, rövid videóban villantja fel, milyen kalandokban lehet majd része az emberiségnek.
A ritka csillagászati eseményt szabad szemmel is meg lehetett figyelni. Aki lemaradt, bánhatja, legközelebb 2080-ban lesz hasonló.
A Jupiter és a Szaturnusz majdnem 800 évvel ezelőtt volt egymáshoz annyira közel, mint amennyire december 21-én éjszaka lesz. Legközelebb 2080-ban láthatunk majd ilyesmit.
A betlehemi csillag titkairól sugároz online ismeretterjesztő műsort a Svábhegyi Csillagvizsgáló december 20-án, vasárnap este.
A csillagászok számításai szerint december 21-én lesz a téli napforduló, a Jupiter és Szaturnusz együttállása. Egyes feltételezések szerint ez az a nagyon ritka együttállás, amit a keresztény Bibliában – betlehemi csillagként emlegetve – Jézus születéséhez társítanak.
Decemberben a Jupiter és a Szaturnusz olyan mértékben fogja megközelíteni egymást, hogy ha valaki egy kicsit rövidlátó, szabad szemmel egy nagy fényes csillagnak fogja látni az égitesteket.
A Szaturnusz Titan nevű holdjáról már korábban megállapították a kutatók, hogy a felszínén sok a szerves anyag, emiatt pedig drónt küldenének az égitesthez. Erre azonban még néhány évet egészen biztosan várni kell.
A gázóriások – a Szaturnusz, a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz – atmoszférájának felső rétege forró, csakúgy, mint a Földé. Viszont a Földdel ellentétben ezektől a Naprendszer külső területén lévő planétáktól túlságosan is távol van a Nap ahhoz, hogy ilyen magas hőmérsékleteket okozzon. A jelenség régóta foglalkoztatja a bolygókutatókat.
Feltérképezték a Szaturnusz egzotikus holdját, a Titánt. A globális térképen rögzítették a kutatók a hold hatalmas kiterjedésű sík vidékeit, fagyott szerves anyagból álló dűnéit, folyékony metán alkotta tavait. Olyan egzotikus világot tártak fel, mely erős jelölt lehet a Földön kívüli élet utáni kutatás során.
Éppen száznegyven éve, 1879. november 5-én halt meg James Clerk Maxwell skót fizikus, az elektromágneses térelmélet megalkotója, aki egy sor más felfedezésével hozzájárult mai világunkhoz.
Lett még hirtelen 20 új holdja a Szaturnusznak, amellyel a gyűrűs bolygó átvette a vezetést a Jupitertől. Azt ugyanis valamivel kevesebb kíséri.
Még nem a Terminator cseppfolyós gépszörnyetegére kell gondolni, de az már most biztos, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb alkalmazkodóképességre, rugalmasságra lesz szüksége a távirányítású eszközeinknek, ha hatékonyan akarjuk felderíteni kozmikus szomszédságunkat.
Zsiráf úgysincs rajta. Vagy ha mégis, nagyon fázik.
A Szaturnusz gyűrűi között keringő miniholdakról a Cassini űrszonda által szerzett információkat először mutatta be a NASA.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Cassini űrszondájáról érkező adatok segítségével sikerült pontosan meghatározni a Szaturnusz egy napját: 10 órán 33 percen és 38 másodpercen át tart. A választ a Szaturnusz gyűrűi rejtették.
A Szaturnusz gyűrűi, melyek a Naprendszer legkülönlegesebb látványosságai közé tartoznak, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) kutatói szerint nagyon fiatalok: 10-100 millió évesek lehetnek. Eközben maga a Szaturnusz a Naprendszer többi bolygójához hasonlóan 4,5 milliárd éves, tehát a gyűrűk kialakulása a Naprendszer történetében „a tegnapi napnak számít”.
Felemészti jéggyűrűit a Szaturnusz saját mágneses mezeje – közölte az amerikai űrügynökség.
Négy hónap helyett legfeljebb négy hét lehet az az idő, amit egy leszállóegység tervezésére fordíthatnak a NASA szakemberei. Egy külsős cég segíthet nekik mindebben.
A Földön megfigyelhetőeknél sokkal nagyobb kiterjedésű sarki fény ragyogja be a Szaturnusz északi pólusát – derült ki a Hubble-űrtávcső által készített új felvételekből.
A Cassini űrszonda olyan szerves molekulákat talált, amelyeket eddig még soha a Földön kívül.
