#életmód




Kutyák, akik különös módon találnak gazdit maguknak

Négylábú kedvenceinkkel szeretnénk a lehető legtöbb időt eltölteni. Nagyokat játszunk és sétálunk velük, az autóba beültetve magunkkal visszük őket rövidebb vagy hosszabb utakra, akár még jógázni is együtt megyünk. Előfordulhat azonban az is, hogy utóbbi helyre egyedül indulunk el, végül mégis egy kiskutyával térünk haza.







Hasbeszélő „Kairótól Kalkuttáig” járt Budán

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Széll Kálmán téren voltunk.



Kovács András Péter: „Ugyanabból az anyagból vagyunk mindannyian”

Egy ponton azt érezte, hogy az élete nem vezet sehova, gyors kiégés és elkedvetlenedés lesz a vége. A ChatGPT-t is megkérdezte, mit tegyen az életközepi válság gyógyítására – nem lett okosabb. Aztán mégis elkezdte megfejteni magát. Részlet a HVG Extra Pszichológia interjújából.





„Akkor maga mit keres itt?” – portréinterjú Varga Zoltánné idősgondozóval, két olimpiai bajnok édesanyjával

Varga Dániel és Varga Dénes 2008-ban Pekingben lettek aranyérmesek a vízilabda-válogatottal, világbajnokok is, és ezt soha nem érték volna el, ha édesanyjuk nem viszi el őket az uszodába. Pályafutásuk jelentős részében főállású anyaként segítette fiait, aztán amikor erre már nem volt szükség, házi gondozónak állt, idős, beteg emberekkel foglalkozik. HVG-portré.