#életmód

Hasbeszélő: Milyen egy igazi kortárs bisztró? Olyan, amilyenben a Pasaréti téren repetáztunk

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk kispiszkostól a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Pasaréti téren.







Nem szeret takarítani? Van rá néhány ötletünk!

A jó idő beköszöntével általában nem a nagytakarítás tűnik a legszimpatikusabb programnak egy kellemes séta helyett. Aki hajlamos a halogatásra, könnyen azon kaphatja magát, hogy a szorongatóan nagy falatnak tűnő projektet sikerült nyárig tologatni, és lassan a lengébb ruhákat kell előszedni a szekrény mélyéről. Pedig nem muszáj, hogy a fél napunk rámenjen a műveletre. Újságíró kollégánk saját praktikáit osztja meg.







Hőskorában még zizegett, ma már kristálytiszta 8K, és az MI hajtja

A mostani negyvenes korosztály egy része még emlékszik a fekete-fehér “dobozos” tévékre, a kereskedelmi csatornák indulására, miközben már felnőtt a streaming-generáció is, amely nem érti, hogy miért kell egy hetet várni a következő epizódig. Újságíró kollégánk fájó és kevésbé fájó visszaemlékezései.




„Nem ment el orvoshoz, mert azt gondolta, előbb a gyógynövények erejét próbálja ki” – könyvet írt a lánya Gyuri bácsiról, a bükki füvesemberről

Ő volt az arca, én a motorja – írja Lopes-Szabó Zsuzsa az Apám, a füvesember című könyvben az apjával közös vállalkozásukról, a Györgyteáról. Az életrajzi könyvből kiderül, hogyan lett “Gyuri bácsiból” országosan ismert gyógynövényárus, hogyan próbálta kezelni saját betegségét, de a szöveget elolvasva a legjobb szerzői szándék ellenére is maradt bennünk hiányérzet.