Kelemen Roland séf mellett Fodor Noel commis, Szabó László coach és Dalnoki Bence csapatvezető képviseli Magyarországot a Bocuse d’Or nemzetközi szakácsverseny európai döntőjében március 19-20-án a norvégiai Trondheimben.
Ha az ember sétál a világban, és folyton az otthoni konyhára áhítozik, akkor tulajdonképpen nem is látott semmit, írja szerzőnk, és meg ismertet bennünket a román konyha pár jellemzőjével, és annak néhány emblematikus fogásával.
Tischler Petra a Michelin-csillagos éttermi konyhát hátrahagyva privát séfként ma már a saját útját járja. Hazaköltözött Szekszárdra, ahol veteményese és gyümölcsöse van, és keményen kritizálja azokat a szakmabelieket, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történik a természetben. „Kitalálják, hogy nekik csak olyan cukkini kell, ami 16 és 18 centi között van, mert abból tudnak szép kockákat kivágni, de az élet nem egy laboratórium” – mondja. Interjúnkban többek között celebséfekről is beszélgettünk, és arról, hogy miért nem főz paprikás krumplit.
Dani García valóban Spanyolország egyik legelismertebb séfje, övé volt az első két Michelin-csillagos étterem Andalúziában, de amikor megkapta a szakma legnagyobb elismerését, nem mindennapit lépett.
Nem kérdés, hogy a legfontosabb eszköz a konyhában a kés - vallja Sárközi Ákos sztárséf. Így lettem séf című könyvében tippeket is ad arra, mire figyeljünk a különböző kések és vágódeszkák kiválasztásakor, használatakor. Részlet.
Gino Sorbillo szerint sokan úgy mondanak véleményt bizonyos ételekről, így például az inkriminált ananászos pizzáról is, hogy soha nem kóstolták, csak az előítélet beszél belőlük. Ezt próbálja megváltoztatni a saját receptjével, amiben nyoma sincs paradicsomos szósznak, cserébe háromféle füstölt sajtot és karamellizált ananászt használ feltétnek.
Új szakácskönyvvel jelentkezett Mautner Zsófi, aki, bár bevallottan a nemzetközi, egzotikus fűszerekben gazdag, ázsiai és közel-keleti ízek rajongója, ezúttal egy alföldi falu, Kunmadaras gasztronómiai örökségéből merít. Ami egyben családi örökség is, a gyerekként ott töltött nyaraknak, a nagyszülők verandás házának emléke, a pompás húsleveseké, a sparhelten készülő kacsasülté és a roppanós barackbefőtteké. Egyebek között arról beszélgettünk vele, hogyan lehet visszahozni a nosztalgiával átitatott ízélményeket, elképzelhető lesz-e fügével, amit régen a barackos gombóc jelentett, és hogy miért kegyetlen a téli falu. Interjú.
Ahogy sokan a halat szinte csak karácsonykor fogyasztják, a lencséből készült ételek újévkor értékelődnek fel. Január elsején szinte kötelező lencsét enni, különben a babona szerint nem áll pénz a házhoz. Bár semmilyen módon nem bizonyított, hogy meg lehet gazdagodni egy kiadós lencsefőzelék elfogyasztásától, mégis minden évben készítjük, mellé pedig sertéshús dukál, hiszen a disznó kitúrja a szerencsét. Itt van minden, amit a lencséről tudni érdemes.
Az előbb Dél-Amerikában, majd Ausztráliában tömeggyártott Liebig-féle sűrítményt Európa összes meghatározó gazdaságában lehetett kapni a 19. és a 20. század fordulóján, de nemcsak erről volt nevezetes, hanem a mívesen kimunkált reklámkártyáiról is, amelyeket más művészek mellett például Alfons Mucha rajzolt.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Vízivárosban hárítottuk a karácsonyt.
Télen legalább egyszer érdemes nekivágni a kocsonya készítésnek. Ha nem esszük meg a zsíros részeket, pláne nem nagy karéj kenyérrel kísérjük – hanem például savanyúsággal –, akkor még csak nem is hizlaló étel. Bónuszként pedig kitűnő kollagénforrás, és mennyivel finomabb mint a különféle porok.