Hasbeszélő: Francia konyha és némi didergés a Vízivárosban

5 perc

2023.12.22. 17:45

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Vízivárosban hárítottuk a karácsonyt.

Hasbeszélő
Ez a hvg360 gasztrosorozatának újabb darabja. Minden megjelent rész itt található meg.

Ahogy minden évben ilyentájt elhatározzuk, hogy jövőre nem hagyjuk az utolsó napokra az ajándékok beszerzését, a bevásárlást, és semmilyen ügyintézést, úgy is felejtjük el. És kezdődik az egész elölről. Miközben megpróbálunk átvergődni a város egyik végéből a másikba, és az „énidőt” legfeljebb az egész napos csúcsforgalomban kocsiban, buszon töltött kényszerű rostokolás jelenti. Most úgy döntöttünk, mielőtt besokallunk az ünnepi készülődéstől, igenis adunk magunknak akár egy bő órát is egy nyugodt ebédre valamely csöndes, meghitt helyen, ahol nem nyomasztanak minket előkarácsonyi menüvel, halászlevezessél, nincs az étlapon töltött káposzta, az asztalon meg kockás abrosz.

Mi tagadás, amikor befordultunk a Fő utcai Pavillon de Paris kapuján, azt reméltük, hogy megkímélnek még a francia karácsonyi szezonális ízelítőtől is. Bár ez teljesen más, mint a mienk. Legalább is szenteste, amikor zöldségfondü és ajókamártás, grillezett articsóka, tőkehalból főzött leves, és persze sajt kerül terítékre, és a 13 édesség (Jézust és a 12 apostolt jelképezve friss, aszalt és kandírozott gyümölcsök, olajos magvak, nugát, narancsos kalács).

A Pavillon de Paris kapuja
hvg360

Nem is csalódtunk, nyoma sem volt az étlapon a karácsonynak. Annál inkább az ünnepi díszbe öltöztetett kertben, amelyet Budapest egyik legszebbjeként tartanak számon, ez az egyik legmeghittebb oázis a városban. Egy görög kereskedőnek 1811-ben épített copf stílusú ház belső udvara. Az épületben az egykor híres Friedl cukrászda működött, majd a múlt század ’90-es éveiben „elfranciásodott” még Le Jardin de Paris néven, a közeli Francia Intézetnek köszönhetően.