Ha csak a kormány lakhatási kiadásait nézzük, elsőre még úgy is tűnhet, mint ha valami csodálatos csúcsidőszak tetejéről jönnénk most le. A Habitat for Humanity Lakhatási jelentésének idei kiadásában Czirfusz Márton a Periféria Közpolitikai és Kutatóközponttól összegyűjtötte, hogy 1990 óta évről évre mennyi mai pénznek felelt meg a lakástámogatások költségvetési sora, és ebből az jött ki, hogy reálértéken még soha nem adott az állam annyit a lakhatásra, mint 2022-ben: abban az évben 635 milliárd forint volt ez a tétel, ez idei árakon számolva bőven 700 milliárd fölötti összeg.

De ettől még nem kell, hogy hurráoptimizmus uralkodjon el rajtunk. Egyrészt azért nem, mert a csúcsról már most jövünk lefelé: jelen állás szerint 2023-ban majdnem a tavalyi felére csökken a lakástámogatások összege, a következő években pedig a költségvetés távlati kitekintése szerint olyan mélyre süllyedne, mint a rendszerváltás óta soha (bár a magyar költségvetés tervezése finoman szólva sem az előre kiszámíthatóságról híres). De a rendeleti költségvetés mellett az is nehezíti a tervezést, hogy a kormányon belül is elvész a lakáspolitika: a kasszakulcsért Varga Mihály minisztériuma felel, a stratégiaalkotásért Nagy Mártoné, de a családpolitikával benne van a tervezésben a KIM is, ezért állhatott ki Csák János a kormányinfóra a csok plusz részleteivel – mondta Czirfusz Márton a jelentés bemutatóján.

Másrészt pedig a pénz jelentős része nem azoknak a zsebébe megy, akik igazán nagy bajban vannak.

Normális esetben a lakhatásra szánt pénzeket három fő célra adhatná az állam:

• ingatlanvásárlásra,
• a lakás fenntartásának támogatására,
• vagy lakásbérlésre.

Nálunk a bérlés támogatása gyakorlatilag nem létezik, a másik két pont pedig egyenlőtlenül torzít a gazdagabbak javára – mutatja be a jelentés.

Az vehet könnyebben ingatlant, aki egyébként is megtehetné

A kormány egyértelműen kiadta a jelszót: lehessen mindenkinek saját lakása! És valóban, az állam százmilliárdokat ad évente arra, hogy emberek (egy része) könnyebben jusson saját lakáshoz (azaz első körben arra, hogy könnyebben vegyen fel hitelt lakásra). De ahogy azt Ámon Katalin a CEU-ról bemutatta, az ilyen támogatások jelentős része arra ment el, hogy akinek egyébként is lenne pénze, annak a dolgát megkönnyítsék. A rászorultsági elvet gyakorlatilag teljesen leválasztották a lakástámogatásról – mondta el.

2022-ben például az ország legszegényebb 40 százaléka kevesebb babaváró hitelt vett fel, mint a leggazdagabb 20 százalék. A legfelső jövedelmi ötödhöz került a babaváró hitelek nagyjából harmada, ők több pénzt kaptak ebből, mint a társadalom bármelyik másik rétege.

Az otthonfelújítási támogatás és a családi otthonteremtési kedvezmény szintén a gazdagokat segíti abban, hogy még kedvezőbb feltételekkel vegyenek fel hitelt, vagy még jobb helyre költözzenek. A középosztály még csak-csak el tudja érni ezeket a lehetőségeket, alaposan eladósodva (már persze ha a gyerekesekről beszélünk, hiszen szinte minden lakástámogatás alapja az, hogy házaspár veheti igénybe, vagy gyerekekkel vagy a gyerekvállalás ígéretével), a szegényeket viszont gyakorlatilag kizárták ebből. Paradox módon épp azért lehet 2024-től egy kicsit igazságosabb a rendszer, mert a gazdagokat aránytalanul támogató babaváró hitel jövőre elértéktelenedik – állapítja meg a jelentés.

(Az 5. jövedelmi ötöd a leggazdagabb, az 1. a legszegényebb.)

„Kevés háztartást támogat a kormány nagyon sok pénzből”, a családok hitelfelvételét, valamint nagyobb családi házak építését segíti az állam – mondta Ámon Katalin.

A Habitat for Humanity bankokkal is együtt dolgozik a rászorulók támogatásáért, de már itt is csak a második jövedelmi ötödben élők tudnak igazán használható segítséget kapni: ők azok, akik fel tudnak mutatni tb-jogviszonyt, de nagyon alacsony a keresetük – mutatta be kérdésünkre a helyzetet Szegfalvi Zsolt, a Habitat magyarországi vezetője.

A bankok szerint havi bruttó 400-500 ezer forint összjövedelemtől számít egy család olyan hitelképesnek, amivel már érdemes belevágni.

Ez akkor, ha két rosszul kereső felnőtt van egy családban, már teljesíthető szint, de egyedülállóként nagyon nehéz ide eljutni. Fontos részlet az is, hogy azoknak tudnak nagyobb segítséget kínálni, ahol már megvan a három gyerek, nem a gyerekvállalás ígéretével vinnék bele őket még súlyosabb kockázatba.

Lakásbérlés? Létezik olyan?

Vagyis a saját lakáshoz jutás a szegények számára szinte esélytelen, a középosztály pedig csak súlyosan eladósodva teheti ezt meg. Marad lehetőségnek a lakásbérlés – erre viszont szinte semmilyen állami támogatás nincsen. Hiába él mintegy 432 ezer ember piaci alapon bérelt lakásban, 345 ezren pedig nem piaci alapon bérelt ingatlanban, az állam a támogatások elosztásánál mintha észre sem venné, hogy létezik ilyen lakhatási forma.

Túry Gergely

Pedig szükség lenne rá: 2015 óta átlagosan 63,6 százalékkal drágultak az albérletek (ez az EU második legnagyobb albérletár-emelkedése), az elmúlt egy évben is 14 százalékkal. Ehhez képest a két program, amely elvileg segíthetne, minimális támogatást ad:

• jól hangozhat, hogy az önkormányzatok 830 ezer embernek adtak 2022-ben települési támogatást lakhatásra (is), csakhogy az egyéves átlagos összege ezeknek 11 336 forint volt,
• a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat pedig vissza nem térítendő lakhatási támogatást kínál bérleti díjra és rezsire, és az átlagos évi 323 ezer forint sem rossz, csakhogy annyira szigorú feltételekkel adják ezt, (csak azoknak, akik munkavállalás miatt költöznek, maximum fél évre), hogy a 2021-es adat szerint egy év alatt 47 ember kapott ilyen támogatást.

A rezsitámogatás legalább a középosztályt segíti, a szegényeket kevésbé

A lakhatásra szánt pénzek legnagyobb része a rezsi támogatására megy – idén és 2024-ben a lakhatási támogatások kétharmadát erre fordítják. Erre valóban igaz az, hogy sokaknak jelent segítséget. De szociálisan nem válogat: rászorultsági szempontokat nem vesz figyelembe, csakis azt, hogy képes-e a háztartás a fogyasztási küszöb alatt maradni. És ez sokszor könnyebben sikerül azoknak, akik energiahatékony ingatlanban élnek, vagyis megint nem a szegények járnak jól, de itt már legalább a középosztály nyer valamit.

A gond ott van, hogy minél szegényebb egy család, annál több pénzüket viszi el a lakhatás. A jelentés itt még csak egy 2021-es Eurostat-adatot idéz – az energiaárak ez után szálltak el csúnyán –, akkor az összes háztartás jövedelmének átlagosan 12,5 százaléka ment el a lakhatásra, azoknál viszont, akik a mediánjövedelem 60 százaléka alatt keresnek, ez az arány már 25,1 százalékos.

Szintén a 2021-es Eurostat-adatsor szerint a magyarok ötöde – egész pontosan 20,4 százalék, 1 millió 900 ezer ember – olyan helyen él, ahol beázik a tető vagy penészes a lakás, 518 ezer ember lakik nem megfelelően fűthető lakásban, 144 ezer ember lakásában pedig nincs vécé vagy zuhanyzó. A magyarok 11,2 százalékának volt elmaradása a lakáshitel törlesztőrészleteivel, a bérleti díjjal és/vagy a rezsiköltséggel.

Külön probléma az is, hogy szinte minden támogatás a családosokat célozza – mondta kérdésünkre Czirfusz Márton. Aki nem házasként és gyerekvállalást nem ígérve szeretne bármi segítséget, az szinte csak az önkormányzatban bízhat, illetve természetesen a rezsitámogatás őket is eléri. De a nyugdíjasokat sem nagyon érik el a támogatások, hiszen ők nem vállalnak új gyereket, de például a rezsi emelése őket is nehezíti, a falusi nagy házakban élő idősekkel szinte senki nem foglalkozik

Fazekas István

Az állami támogatásból nagyon sokan a jövedelmi helyzetük miatt szorulnak ki, és az sem mindegy, hogy pontosan honnan származik a bevételük. A jövőre érkező csok plusznál pedig „nagyon durva lesz”, hogy a felvételéhez annyira magas jövedelemmel kell rendelkezni, hogy az sokakat automatikusan kizár az igénybe vevők közül. Akkor pedig még inkább így lesz ez, ha szó szerint az fog történni, ahogyan Csák János bemutatta a csok pluszt, hogy az anyák igényelhetik, hiszen általában ők az alacsonyabb keresetűek – tette hozzá.