Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Jól hangzik a cél, hogy 2050-re klímasemlegessé próbálná tenni az állam a magyarországi lakásokat és házakat, csakhogy ehhez valójában már most évente 130 ezer ingatlan felújítására volna szükség. Ennek a közelében sem vagyunk, de a szakpolitikában sem stratégiai alapok nem látszanak, sem hosszú távú vízió, sem kormányzati elköteleződés – olvasható a Habitat for Humanity Lakhatási jelentésének most kiadott, az energiaszegénységgel foglalkozó részében.
A teljes magyar lakóépület-állomány 56 százaléka tartozik a GG vagy annál is rosszabb energiaosztályba. Ezeknek a házaknak és lakásoknak a mélyfelújításával az energiafogyasztásukat akár 60 százalékkal is lehetne csökkenteni, azaz ha igazán érdemi spórolást szeretne az állam elérni a rezsin, akkor ezt is támogathatná – számolnak a jelentés szerzői, Feldmár Nóra és Koritár Zsuzsanna.
A kormányzat reakciója a hasonló kritikákra általában az, hogy „a rezsicsökkentés megvédi a családokat”. A gond ezzel az, hogy épp a legnagyobb bajban lévőkre nem figyelnek oda – még amikor kitartott a rezsicsökkentés az eredeti formájában, akkor is sokszor elmondták, hogy a magasabb jövedelmű, modern épületben élők kaptak így igazán segítséget, míg aki mondjuk tűzifával fűt, az folyamatos drágulással találkozott. Amikor pedig elszabadultak az addig alacsonyan tartott árak a vezetékes gáznál és az áramnál, akkor a tűzifa és más szilárd tüzelőanyagok ára is kilőtt, akkorát ugrott a kereslet.
Most már lehetett részletesebben elemezni a rezsicsökkentés részleges eltörlésének hatásait is. A Habitat arra jutott: a magyar háztartások nagyon gyorsan voltak képesek reagálni és alkalmazkodni az új feltételekhez, az emberek jóval tájékozottabbak lettek akár a saját energiafogyasztásuk, akár a korszerűsítési megoldások vagy az alternatív technológiák kérdésében. Persze modernizációra nem mindenkinek volt pénze.
Így jöhetett ki az, hogy miután 2022 augusztusában bejelentették, hogy elengedik a rezsicsökkentést, a lakossági gázfogyasztás a negyedével zuhant vissza a következő 12 hónapban, az áramfogyasztás pedig 7 százalékkal.
Persze volt honnan csökkenni: 2014 és 2021 között a rezsicsökkentésben érdekelt villamos áram, földgáz és távhő felhasználása 34 százalékkal nőtt meg, ebből csak a földgázé 43 százalékkal. Jó dolog, hogy a rezsicsökkentés évei alatt folyamatosan és nagyot csökkent a közüzemi számlákkal csúszásban lévők aránya, csakhogy ezzel párhuzamosan az örökké tartó olcsó rezsi illúziójában élve sokan elfelejtettek takarékoskodni.
Ennek lett egy csapásra vége 2022-ben. És azt is villámgyorsan megláttuk: a magyarok súlyosan kitettek az energiaár-változásoknak, semmi garancia nincs arra, hogy egy újabb világpiaci sokk nem járna megint durva következményekkel.
A jelentés arra is kitér: bármilyen jó is, hogy az EU 2050-re szeretné elérni a karbonsemlegességet és minél hamarabb áttérni zöldenergiára (amely a környezetnek is jó és az oroszok sem zsarolhatnak az árakkal), az átállás drága lehet, azaz ha csak ennyiben maradnának a politikusok, akkor az energiaszegénység nőhetne is. Ezért találták ki a Szociális Klímaalapot, amelyben a károsanyag-kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeit az energiaszegénység csökkentésére használnál fel. Ha Magyarország le tudná hívni a forrásokat, akkor első lépésben 2026 és 2032 között nagyjából 1000 milliárd forint állna rendelkezésre – a közvetlen rezsitámogatástól az épületkorszerűsítésig sok mindenre fel lehetne használni a pénzt. A keretnek fontos feltétele az, hogy szociálisan célzottan kell felhasználni, azaz csakis rászoruló háztartásoknak lehet támogatást adni belőle, ami egész komoly változtatás lenne a kormány mostani politikájához képest.
