#interjú


Egy időn túl önmagába roskad, ha a cégeket csak azért csinálják az emberek, hogy több pénzük legyen

Emőke, aki bűnelkövető fiatalok pártfogó felügyelőjeként járt először a bagi cigánytelepen és Tamás, aki a Fibonacci-spirált tetováltatta magára, hogy sose feledje a helyes arányok fontosságát. Egy jogász-szociálpedagógus, aki olyan Magyarországról álmodik, ahol mindenki születésétől függetlenül minőségi oktatáshoz juthat, és egy mérnök, akinek a cége magyar vállalatként elsőként szerezte meg a Google Cloud premier partneri státuszát. Egy realista álmodó, akinek a szülői mentorprogramon túl már a jövő szakpolitikusi képzésére is van terve, és egy menedzser, akinek az az álma, hogy a vállalatot az amerikai tőzsdére vigye. Dr. Both Emőke, a BAGázs Egyesület alapítója és Szatmári Tamás, a felhős technológiával és adatelemzéssel foglalkozó Alíz Technologies Kft. ügyvezetője. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.


Aki egymaga működtet egy alapítványt, az olyan, mint a kínai tányérpörgető artista

Tíz évvel ezelőtt felhívtak egy anyukát, hogy menjen a gyerekért az óvodába, mert valami baj van vele. Csütörtöki nap volt – erre azért emlékszik, mert aznap dolgozott ott utoljára. A kisgyerekről kiderült, hogy cukorbeteg, az óvodáról, hogy nem akarja visszafogadni, az anyukáról pedig, hogy nem adja fel könnyen, főleg, ha igazságtalansággal találkozik. Kocsisné Gál Csilla ma már a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért kuratóriumi alapítójaként és elnökeként segít a gyerekeknek és családtagjaiknak megtanulni a betegség komplex kezelését, életmódot váltani és megküzdeni az előítéletekkel. Ezúttal Vágó Beáta fekete öves HR-tanácsadóval alkottak egy párost. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.





Két küldetés, két vízió, két bátor és elhivatott nő

Egy ötezres nemzetközi vállalat HR-vezetői pozíciójából váltott  - komfortzónáját elhagyva - egy magyar fintech startup, a Dorsum vezérigazgatói székébe Mészáros Mariann. Forgács-Fábián Sárát gyerekkori élményei terelték: az általa életre hívott Amigos Alapítványban máig több mint 500 egyetemista önkéntes segítette gyerekek ezreit a gyógyulásban, 18 kórházi egységben, hat városban. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból. Interjú egy, már az első pillanattól összeszokottnak tűnő, mosolygós párossal.



Helen Russell: Tilos túlfélteni a gyerekeket

A Dániában élő brit szakíró új könyvét (Hogyan neveljünk vikingeket?) olvasva a szülőként megélt Waldorf-iskolás élményeim jutottak eszembe: csupa hasonló helyzet, történet. Mindez a skandináv országban átlagos óvodai, iskolai mindennapokat jelent. Bár elsőre úgy tűnhet, „csak” a szabadidő eltöltéséről van szó, valójában ezek a tapasztalatok jelentősen befolyásolhatják, milyen felnőttek lesznek azokból az ovisokból és iskolásokból. Interjú a „vikingnevelővel”.




Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus: A telefon akkor is zavarhatja a tanulást, ha az asztalon vagy a táskánkban van

Az idei iskolakezdéssel minden állami oktatási intézményben zár alá kerültek a mobilok és egyéb okoseszközök. Bár sok gyerek és szülő is tiltakozik a lépés ellen, Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus szerint kifejezetten segítheti a tanulást, ha nincs a diákoknál telefon, és az ebből fakadó szorongást is könnyen lehet kezelni. Sok múlik ugyanakkor azon, hogyan alkalmazzák az erről szóló törvényt.


A sikerre tényleg születni kell?

Az idei esztendő bővelkedik sporteseményekben. Mind a nyár eleji labdarúgó-Eb, mind az olimpia számtalan lehetőséget ad arra, hogy ki-ki vérmérséklete szerint átengedhesse magát a szurkolás örömének. Azt viszont már jóval kevesebben élik át, milyen érzés, amikor értük szorítanak, nekik drukkolnak, pedig a hétköznapokban
nagy szükség lenne erre. Nem kell hozzá egy szektornyi ember. Kenyeres András sport mentáltréner szerint egy jól elhelyezett, bíztató szó is sokat segíthet. Vele beszélgettünk a támogatás és a teljesítmény összefüggéseiről a sportban, az üzleti és civil életben.