A civil munka néha kemény harcokat és súlyos döntéseket jelent
Dóra Dalma szociális munkás, kulturális szociológus, a Láthatatlan Tanoda szakmai vezetője. Az oktatási egyenlőségért tevékenykedő józsefvárosi szervezet élén azért dolgozik, hogy csökkenjenek a társadalmi igazságtalanságok, és minőségi oktatásban részesülhessenek a roma gyerekek is. Meggyőződése, hogy a társadalom mobilizációja szempontjából kulcsfontosságú a hátrányos helyzetű gyerekek minőségi oktatása és az, hogy az iskolakezdéstől az érettségiig, vagy azon is túl vezető úton legyen, aki fogja a kezét és támogatja azt, aki a többiekhez képest hátrányokkal indul. Hartyányi Orsolya közgazdász, turizmus- és vendéglátás-irányításból, hosszabb nemzetközi karrier után 2023-ban lett a Wolt Magyarország ügyvezetője. A cég irányítását egy jelentős növekedés hihetetlenül izgalmas-mozgalmas időszakában vette át. Munkatársai szakértelme mellett innovatív szemléletét és remek kapcsolatteremtési képességét dicsérik, neki pedig meggyőződése, hogy a társadalom számára visszaadni nemcsak kötelesség, de óriási lehetőség is, amiből az üzleti szereplők is csak profitálhatnak.
Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.
Mi volt a legfontosabb dolog, amit egymástól tanultatok a Bridge Árnyékprogram során?
Dalma: A multi egy teljesen más világ, amibe nagyon izgalmas volt már csak belelátni is. Főleg a gyors növekedés és annak sokféle hatása volt érdekes nekem, hiszen mi egészen más tempóhoz vagyunk szokva. Viszont sok hasonlóság is van a szervezeteink közt, és ezekre legalább annyira jó volt rácsodálkozni. Kis vagy nagy cég ide vagy oda, a bővülés, az új munkavállalók belépése nálunk is jelentősen átalakítja a folyamatokat, a hierarchiát, ehhez pedig adaptálódni kell. Irigylésre méltó, ahogy ezt Orsi a saját területén menedzseli, és eközben figyelve őt rengeteget tanultam én is.
Orsi: Adott a mi fiatal cégünk, tele fiatal munkavállalóval, akikben ott az igény, hogy tegyenek valamit társadalmi szinten is. Sokáig viszont nem tudtuk, merre induljunk el. Részben a Dalmával való közös munka során jöttem rá, hogy mennyi potenciál van bennünk, és hogy a srácokban óriási igény is van arra, hogy valami saját magán túlmutató dolgot tegyenek. Amikor például meséltem nekik arról, hogy tervezünk Dalmáékkal egy kis együttműködést, fel sem merült senkiben, hogy ők ezt nem szeretnék csinálni. Ellenkezőleg: az volt az általános reakció, hogy mikor megyünk már, és a szívét-lelkét egyből belerakta mindenki. A legtöbbet talán a saját erőnkről tanultam, de Dalma nagyon sokat segített abban is, hogy ez a megfelelő mederbe tudjon terelődni.
Volt bennetek előítélet azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen is belülről egy for profit illetve non profit területen tevékenykedő szervezet? Változott ez a közös munka során?
Dalma: Én vállalom, hogy volt. Persze nem konkrétan Orsiékkal kapcsolatban. Mi itt a Tanodában szociális munkás szemlélettel rendelkező, baloldali beállítottságú emberek vagyunk, akik a nagyon profitorientált és úgymond kizsákmányoló formulákkal mindig kritikusak vagyunk. Nekem nagy tanulság volt, hogy mint minden fontos kérdésnek, ennek a témának is jót tesz, ha több oldalról nézzük meg. Itt van például a vendégmunkások ügye, ami nemcsak a Woltnál, de szinte mindenhol hot topik, sokat cikkeznek, beszélnek róla. Erről például kiderült, hogy nem csak onnan érdemes nézni, hogy a srácok „széthajtják” magukat, hanem onnan is, hogy ez sokaknak óriási lehetőség. És az is nagyon-nagyon üdítő volt, hogy ezeket a kényes kérdéseket Orsi és a kollégái egyáltalán nem akarták megkerülni, hanem beleálltak. Na meg a szervezettség. A mi néha kissé káoszos mindennapjainkból szinte feltöltődés volt egy-egy órát egy egészen más infrastruktúrában tölteni.
Orsi: Nekem az jut eszembe, amikor Dalma mesélt nekem egy iskoláról, amit itt a kerületben be kellett záratni. Dalmáék a bezárás érdekében tevékenykedtek, és sok nehézség, kihívás volt ebben a folyamatban, mert az érintettek nehezen értették meg, hogy valami rossz egy későbbi jó érdekében történik. Én itt jöttem rá, hogy mennyire nem vagyok képben azzal, mi zajlik ma a szegregált oktatásban, és azzal sem, hogy egy civil szervezetnek milyen elképesztő ereje lehet. Felismertem, hogy a civil munka néha bizony kemény harcokat és súlyos döntések meghozatalát is jelenti.
Mi az a tulajdonság, ami közös bennetek, pedig először nem is gondoltátok volna?
Dalma: Hogy mindketten tök jó fejek és kedvesek vagyunk (nevetnek). A viccet félretéve, szerintem tényleg nagyon hasonlítunk abban, hogy egyikünk sem akarja ledominálni a másikat.
Orsi: És talán abban is, hogy mindketten világosan és egyszerűen kommunikálunk. Számomra mindig üdítő ilyesmivel találkozni.
Milyen olyan skillje van a másiknak, amit szívesen kölcsönvennétek tőle?
Dalma: Nagyon irigylem Orsitól azt, ahogy nőként úgy tud vezetni egy nagy céget, úgy tud felelősséget vállalni, hogy mellette nyitott, kedves és emberi marad. Ebben egészen biztos, hogy nagy munka van, és ehhez több skill is kell. Határozottság, magabiztosság, empátia – én mindet kicsit irigylem tőle.
Orsi: Én a türelmet, higgadtságot emelném ki. Elképesztő, amilyen balanszban van Dalma, és hogy mennyire jó a vibe-ja. Bízom benne, hogy kívülről én sem különbözöm nagyon, azzal együtt, hogy belülről nem mindig ezt élem meg.
Milyen elvárásokkal vágtatok neki a Bridge Árnyékprogramnak?
Orsi: Mi nem olyan régen vagyunk Bridge-esek, így bennem az újdonság varázsa dolgozott. Előzetesen csak arra gondoltam, hogy milyen klassz lesz megismerni valakit, aki egy annyira fontos dologgal foglalkozik, mint Dalma, és hogy biztosan inspiráló lesz majd a közös munka. A Wolt egy viszonylag új cég, csak 6 éves, viszont közben valahol meglehetősen nagy is már. Mi a szervezeten belül most érünk oda, hogy túlesünk az ijedtségen, hogy jó ég, mekkorát nőttünk, és elkezdhetünk végre társadalmi kérdésekkel is foglalkozni. Kicsit kitekinteni, felismerni a saját felelősségünket, a saját hatáskörünket és lehetőségeinket a jó ügyekkel kapcsolatban. Emiatt tudtam, hogy szuper lesz Dalmával együtt dolgozni.
Dalma: Elvárásom nem volt, viszont én is nagyon vártam a közös munkát. Nagy előny volt, hogy pont egy olyan céggel kerültünk össze, akiknél a CSR-tevékenyég még nincs annyira kidolgozva, így tényleg azt érezhettem, hogy segíthetünk. Az pedig, hogy a Wolt első közös céges önkénteskedése – nem is olyan sokára woltos fiúk-lányok fognak kifesteni nálunk – épp itt lesz, külön öröm.
A Bridge Árnyékprogram sokszor egyfajta mentor-mentorált dinamikaként működik. Ti hogy éreztétek, ki tanult többet ez alatt a pár hónap alatt?
Orsi és Dalma: Tuti, hogy én! (nevetnek)
Vezetőként mi foglalkoztat most aktuálisan benneteket?
Orsi: Az, hogy a gyors növekedés mögé stabil folyamatokat és működést tudjunk építeni. Nagyon fontos most, hogy rájöjjünk, hogyan működhetünk önazonosan a növekedés ellenére is, és hogy ez milyen emberi kérdéseket vet fel. Vezetőként sokat foglalkoztat például, hogy ne terheljük túl azokat, akik régebb óta velünk dolgoznak és mára akár 2-3 különböző dolgot csinálnak. Hogy maradjon meg az egyensúly. Számomra nagyon fontos, hogy reális legyen a munkaterhelés, miközben mindenki tudjon új dolgot kipróbálni, fejlődni a cégen belül. A dolgom most egy olyan szervezetfejlesztés kivitelezése, ami összhangban van a növekedési tempónkkal. Szóval az nem az én feladatom, hogy Békéscsabán legyen elég futár, de az már igen, hogy akinek ez a felelőssége, az mindenféle akadály nélkül tudja végezni a feladatát.
Dalma: A lépték más, de mi is hasonló folyamatban vagyunk, Jellemző ránk, hogy hiába vagyunk kicsik, sokféle ötletbe belevágunk, hogy a lehető legtöbbféle szolgáltatást tudjuk adni a hozzánk forduló családoknak. De el kell fogadnunk, hogy mindent nem tudunk megadni. Itt az ideje rendbe tenni magunkban is, hogy a mi szervezetünk milyen vízióval, misszióval menjen tovább, és hol húzzunk egy határt. Lesz idén emiatt egy egyhónapos majdnem-leállásunk, amikor strukturáltan nekilátunk és átalakítjuk a rendszert, leszűkítjük a szolgáltatásokat arra a néhány fontos és jó elemre, amit nagyon-nagyon jól és kiszámíthatóan tudunk csinálni. Nem fogjuk persze alapjaiban megváltoztatni a programunkat, de a szétforgácsolódás ellen mindenképpen teszünk.
Nem szeretném letagadni: nagyon sokszor elmegy a motiváció, mert hatalmas küzdelem a gyerekeket bent tartani az oktatási rendszerben. Vannak olyan időszakok, amikor ezt kudarcosnak érzi az ember, és a kiégést nehéz elkerülni, ezért nagyon fontos, hogy figyelmünk legyen arra, ha túl sokat vállalunk.
A tartalom a Bridge Budapest és a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
