A világ nemigen figyelt oda, de Európa keleti felén az utóbbi időben sorra alulmaradtak a választásokon a tekintélyelvű pártok, bár az igaz, hogy a lopakodó magyarországi autokrácia, valamint a hasonló, de sokkal kevésbé szélsőséges lengyel helyzet változatlanul aggodalomra ad okot. Csak éppen a budapesti és varsói folyamatok eltakarták, hogy a régió többi részén megerősödőben van a demokrácia.
A Fidesz társadalmi rétegenként mással kenyerezi le az egyszemélyi döntéshozatallal már rég megbékélt szavazóit. Ezzel a polgári önállóság kulturális mintája talán felveheti a versenyt. Vélemény.
A külügyminiszter a hétvége nyugat-európai „termését” nézte át.
A miniszterelnöknek nem kellett izzasztó kérdésekkel szembenéznie a jobboldali megmondóemberrel szemben, így vígan ecsetelte, hogy Magyarország mindenben a helyes úton jár, a Nyugat pedig nem csupán nem képes ezt belátni, de lassan a keresztény családok is hozzánk költöznek Európa nyílt társadalmaiból.
A világnézetek között sokkal mélyrehatóbb a vita, mint az a napi csatározásokból kitűnik, írja szerzőnk, aki ennek az állításnak számos dimenzióját mutatja be alábbi elemzésében. Vélemény.
Ivan Krasztev és Stephen Holmes könyve másképp mutatja meg Orbán Viktor Magyarországát, mint a megszokott nyugati értelmezések, és másképp, mint a Fidesz udvari szerzői. Arra keresi a választ, hogyan jutottunk a Nyugat utánzásától odáig, hogy mára azt állítjuk, mi vagyunk a követendő példa.
Hogyan lett a liberalizmus önnön üdvözült sikereinek áldozata? Ezt firtatja új, A fény kialszik című könyvében két híres politikatudós, akik Orbán Viktor hatalmi rendszerét is részletesen elemzik.
A miniszterelnök egy szlovák hírportálnak adott interjúban egyebek mellett arról beszélt: a „levegőben van” az a lehetőség, hogy akár Marine Le Pennel is szövetkeznének Brüsszel megváltoztatása érdekében.
Nonszensz, hogy vannak, akik a véleménypiacon úgy versenyeznek az algoritmus figyelméért, hogy privilegizált, szabad emberként rabságot árulnak.
2020-ra beérett és járványhelyzetben a maga teljességében mutatta meg magát az a szemlélet, ami biztonságos, puha és fájdalommentes életet – safe új világot – követel, a vitákat pedig elutasítja. Vélemény.
A liberális demokrácia nem tart igényt arra, hogy egyetemes újkereszténységként létezzen. Ha nem így tesz, nem szabadságot hoz, hanem ugyanolyan sok megoldatlanságot, mint az a kor, amelyet állítólag lezárt. Vélemény.
A numerus clausus törvény, amellyel az egyetemekre felvehető "nemzetiségek és népfajok" arányát korlátozta, a magyar történelemben alapvetően fémjelzi a XX. századi magyar zsidóság üldözésének kezdetét. Megálmodójának beszédéből kiderült, a döntés sokkal többről szólt a felsőoktatásnál.
Egyelőre még vitatkoznak azon a közgazdászok és a politológusok, hogy a járvány hatására megszűnhet-e az amerikai központú globalizáció, és megvalósul-e a kétpólusú világrend, de abban szinte valamennyi elemző egyetért, hogy a gazdasági válság kezelésében Kína már megint lepipálta a késlekedő Nyugatot.
A magyar miniszterelnök arról beszélt Rómában, hogy ő mennyire szerencsés: nem kell sem koalícióra lépnie senkivel és a magyar "médiaegyensúly" miatt azt mondhat, amit akar.
Arról beszélgettek, hogy a nemzet fogalma csak akkor teljes, ha "Isten alatt" helyezkedik el.
„Az az értelmiségi és politikai elit, amelyik most a nyugati országok 21. századi liberalizmusát jelenti, valójában marxista”, és valójában mindig is megengedők voltak a kommunizmussal szemben, állítja a történész.
Külső és belső támadás alatt áll a kereszténydemokrácia Menczer Tamás szerint, a külső a migráció, a belső a liberális felfogás kizárólagossága. A liberális demokrácia mindent kiszorított az elmúlt évtizedekben. Az államtitkár beszélt a média feladatáról is. Mindez terítékre kerül egy, a keresztény újságíróknak szervezett konferencián.
Közel kétszáz éve fel-feltűnik a magyar közéletben, éspedig mindig negatív előjellel, az „illiberális” kifejezés, amelynek egyedül Orbán Viktor képes pozitív értelmet adni.
A liberalizmus és a demokrácia két, egymástól független érték, vagy az utóbbi az előbbiből következik? Ez merőben elméleti kérdésnek tűnt két évtizede, amikor Kis János elemezte. Ma, a filozófus legújabb tanulmányának megjelenése idején már tudjuk, hogy a probléma véresen gyakorlati.
