Egyelőre még vitatkoznak azon a közgazdászok és a politológusok, hogy a járvány hatására megszűnhet-e az amerikai központú globalizáció, és megvalósul-e a kétpólusú világrend, de abban szinte valamennyi elemző egyetért, hogy a gazdasági válság kezelésében Kína már megint lepipálta a késlekedő Nyugatot.
Nem, a koronavírus nem fogja megváltoztatni a világrendet – Joseph S. Nye Jr. amerikai politológus egy április közepén született írásának már a címével sem hagyott kétséget afelől, hogy trendfordulóhoz érkezett-e a világ a koronavírus-járvánnyal. A Harvard University professzora évek óta vitatkozik a hanyatló Amerika gondolatával. Szerinte a globalizáció, vagyis a kontinensek közötti kölcsönös függőség, a közlekedési és kommunikációs technológiák fejlődésének eredménye, így most legfeljebb módosulnak a globalizáció bizonyos tényezői, például rövidülnek a kereskedelmi útvonalak.
A világjárvány eddig nem volt elég erős a világrend megváltoztatásához
Világszerte megerősödve kerülhet ki az államhatalom abból a sokkból, amelyet a járvány okozott a biztonságérzet elporlasztásával, a szabadságérzet elfojtásával és az egzisztenciák felszámolásával. A globalizáció és az amerikai hegemónia végéről azonban még korai lenne beszélni. A japán Nissan egyik napról a másikra úgy döntött, hogy nem gyárt több autót Dél-Koreában, és indonéziai termelését is áthelyezi Thaiföldre.
Kína felemelkedésének okát elsősorban abban látja, hogy a 2008-as pénzügyi válságban, amely a nyugati világban populizmushoz vezetett, Kína – a gyors és sikeres gazdasági ösztönző csomagjával – lepipálta a késlekedő Nyugatot. Ebből sokan arra következtettek, hogy Kína a világ vezető gazdasági hatalma lehet. A koronavírus-járványban azonban Kína is hibázott. Nye élesen bírálja Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnököt is, amiért késedelmes válaszokat adtak a járványra, az egymással szembeni propagandával voltak elfoglalva, és ezzel eltékozolták a nemzetközi összefogás lehetőségét.
Mennyivel növekszik egy férfi értéke, ha tizenöt centivel magasabb? Mennyi esélye van párt találnia egy társkeresőn egy kedves, átlagosan kinéző, átlagosan jól kereső nőnek, ha nincs semmi speciális tulajdonsága? Mi a társkeresés beépített kockázata? Egy harminckilenc éves nő még harmincasnak számít? Kritika a Többesélyes szerelem című filmről.
