Ingmar Bergman filmrendező szerint a kor előrehaladása olyan, mint a hegymászás. Minél magasabbra hág az ember, annál fáradtabb, annál nehezebben kap levegőt – viszont annál jobban átlátja a dolgokat.
A szlovákiai születésű Kerekes Vica az elmúlt pár évben főleg Csehországban dolgozott, de most újra forgatott két filmet Magyarországon is. A 37 éves színésznővel az elengedhetetlen szabadságról, az utált brandépítésről és az egyedüllét fontosságáról is beszélgettünk.
Kerekes Vicával a címlapján jelent meg a friss HVG Extra A Nő. A magazinban sok szó esik arról, hogyan keretezzük át, amit gyereknevelésről, munkahelyről, étkezésről, pénzköltésről eddig gondoltunk. Hogy milyen új készségek lesznek a segítségünkre, hogy eligazodjunk ebben az átláthatatlan információáradatban. Vagy hogy a végre felszínre került és sokáig kibeszéletlen nőügyek hogyan tarthatók ébren a ma Magyarországán.
Schmied Andi egy három hónapos művészeti rezidenciaprogramon vett részt New Yorkban, és mint a legtöbb turista, ő is felment az Empire State Building tetetjére. A látvány egyfelől lenyűgözte, másfelől azon kezdett el gondolkodni, hogyan juthatna be azokba a felhőkarcolókba, amelyekről látszódik a Central Park is. Erre azonban csupán egyetlen mód adódott.
Katinka Faragó 17 évesen dolgozott először Ingmar Bergmannal – rajta kívül senki nem vállalta, hogy Bergman asszisztense legyen, annyira rettegtek az akkor még kezdőnek számító, lobbanékony rendezőtől. Több, mint 30 évig dolgoztak együtt, sokszor nevezték Bergman jobbkezének.
Hogy kerül egy roma származású kisgyerekes anya Észak-Nigériában egy többezres muzulmán felvonulásra? Mi a teendő Srí Lankán, amikor a tárgyalópartnerünk fejszével és félmeztelenül érkezik? Dr. Izsák-Ndiaye Rita inspiráló útja a szekszárdi általános iskolából világ körüli kitérőkkel az ENSZ-palotába.
Hogyan pihen az, aki évek óta nem pihen? Mit jelent a szabadidő, ha jövő ilyenkorig tele a naptár? És hogyan alszik az ember, amikor másfél napig csak fut? Olyanokat próbáltunk megállítani egy szóra, akik folyton rohannak, és akiket a semmittevés kimerít, az aktivitás viszont feltölt.
Ha gyorsabban megeszem az adventi naptárból a csokit, hamarabb lesz karácsony? – kérdezi az ötéves, és ez teljesen rendben van. Ő már lát összefüggéseket, de az időfogalma még nem tökéletes. Hogy jutott idáig, és hová fejlődik?
Tudjuk már, mi a rasszizmus, és a szexizmus fogalma sem ismeretlen, a harmadik nagy kategória, az életkor alapján történő besorolás, ítéletalkotás és diszkrimináció jelensége azonban még kevéssé tematizált. Noha a jelenség már 1969-ben nevet kapott – ageizmus –, és a nyolcvanas évektől kezdődően teret nyert az öregedő Amerika víziójának köszönhetően.
Frida Kahlo születésnapján, július 6-án jelent meg a HVG Extra A Nő magazin friss lapszáma, amelyben részletesen foglalkozunk a mexikói festő- és popikon életével, hatásával, művészetével és természetesen a novemberig tartó hazai kiállítással is (címlapunkon a Robotlányként ismert Lukoviczki Réka tetőtől talpig Kahlóban).
A képek érkezése előtti napokban interjúzunk. Nagy az izgalom, és sok a feladat. Annak, hogy egy budapesti Frida Kahlo-kiállítás apropóján üljünk le beszélgetni, még egy éve sem lett volna túl nagy a valószínűsége. Hogy eredetiket nézhetünk négy hónapig a fővárosban, rengeteg tényező szerencsés együttállásának és a hazai fogadó intézmény elkötelezett munkatársainak köszönhető. Például Lantos Adriána kurátornak.
Folyamatos rettegésben élni kitalált vagy a média által felfújt veszélyforrások miatt nemcsak idő- és energiapocsékolás, de esetenként káros is lehet. Cikkünkben néhány példán keresztül bemutatjuk, miért jobb tájékozódni, mint szolgaian követni a „jobb félni, mint megijedni” stratégiát.
Hazánkban évtizedek óta téma a születésszám növelése, a miniszterelnök szerint az új ciklusban meg kell fordítani a trendet, és meg kell fékezni a népességcsökkenést – ehhez pedig, mint mondta, megállapodásra szeretne jutni a nőkkel. A TASZ rendezvényén húsz előadó reagált az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre.
Szombat reggel van. Glembáné Szecsődi Margit, a XIII. kerületi önkormányzat anyakönyvvezetője szemmel láthatóan feszült, noha az elmúlt huszonegy évben számos szombati napot töltött esketésekkel. Ma tizenegy házasságot köt, félóránként egyet. Elkísértük.
Fiatal női humoristának lenni nem sétagalopp – sehol a világon, Magyarországon meg még annyira sem –, van, aki szerint olyan, mint gladiátorként kisétálni a vadak közé, de az optimistábbak is óvatosan örülnek. Miérteket, példaképeket és bátrakat kerestünk.
Elszigetelt és ritka esetektől eltekintve egy gyerek nem csak úgy, random kerül egy családba. Az érkezését megelőzi egy terhesség vagy örökbefogadási procedúra. Ez óriási helyzeti előny, mondjuk egy lottófőnyereményhez vagy egy autóbalesethez képest, amelyekre például egyáltalán nem lehet felkészülni.
Egy friss kutatásból és az elkészült kötetből kiderül: a magyar nők szerint egyetlen párt sem képviseli igazán a különféle nőügyeket – már ha egyáltalán volt sejtésünk arról, mik is ezek pontosan.
A jóleső szex minden életkorban mást jelent, és másféle áldozatot követel. Néha jobb önismeretet, máskor több elfogadást, jobb humort vagy kevesebb sorompót igényel, mindenesetre megéri odatenni magunkat – mert a magabiztosság a legjobb segédeszköz.
20. századi jelenség a házasságra mint az igaz szerelem megpecsételésére gondolni, noha évszázadokon keresztül elsősorban gazdasági intézményként működött. Felkészülünk-e ma a házasság gazdasági aspektusaira is, vagy akkor eszmélünk, amikor a bíróságon már a vagyonmegosztás háborúját vívjuk?
Hány percet töltesz úton a gyerekeiddel a bölcsődébe, az óvodába, az iskolába menet? Hány mosást teszel be hetente, hányszor hajolsz le, hogy felszedj egy széthagyott akármit? Hányszor érzed azt, hogy képtelenség akárcsak az (állítólag) legszükségesebb dolgokra időt szakítanod? És milyen gyakran érzel bűntudatot, amiért az általad menedzselt családi élet állandó érzelmi és logisztikai széthullással fenyeget?
