Vigyázz, kész… - A család és az idő
Elszigetelt és ritka esetektől eltekintve egy gyerek nem csak úgy, random kerül egy családba. Az érkezését megelőzi egy terhesség vagy örökbefogadási procedúra. Ez óriási helyzeti előny, mondjuk egy lottófőnyereményhez vagy egy autóbalesethez képest, amelyekre például egyáltalán nem lehet felkészülni.
A gyerek tehát, ha jön, szól előtte, nem is kevéssel, mi viszont szülőként sokszor mintha nem vennénk elég komolyan a felkészülési időben rejlő komoly lehetőségeket. Nézzük hát, mire lehet ezt az időszakot használni.
Kérdések és kérdések
Például arra, hogy jó előre kialudjuk magunkat. Ha ugyanis jó sokat alszunk a szülővé válás előtti hetekben, akkor jobban fogjuk bírni a gyerek születését követő éveket. Természetesen ez vicc. Azt viszont megtehetjük, hogy fontos kérdéseket teszünk fel magunknak és a szülőtársunknak. Méghozzá őszintén és bátran. Sokan már itt elvéreznek. Egyrészt azért, mert tele vagyunk olyan prekoncepciókkal, félelmekkel, vágyakkal és szorongásokkal, amelyekről azt gondoljuk, hogy ha nem is vállalhatatlanok, de a másik biztosan nem fogadná el őket, így aztán könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy jobb ezekről nem is beszélni. Másrészt viszont sajnos az is sokszor előfordul, hogy a párban, a szülővé válókban fel sem merül, hogy érdemes lehet kérdéseket feltenni. Pedig kérdések mindig vannak, és mindig lesznek, például hogy a szülővé válás miben és milyen módon fogja a szülővé válókat megváltoztatni. Az ugyanis nem kérdés, hogy meg fogja.
Érdemes azon is gondolkodni, hogy a családnak (és család alatt a legkülönbözőbb formációkat értem) mi fontos, mi nem, milyen értékek mentén működik, mit enged el szívesen, vagy ha nem is szívesen, de kisebb erőfeszítéssel, és mit semmiképpen, semekkora erőfeszítés árán sem. Mit vár el két ember a másiktól, és mit saját magától, mit, mikor és mennyit tud és szeretne vállalni a felmerülő feladatokból, és mi az, amit semmiképp sem tenne meg.
És talán a legfontosabb kérdés, hogy milyen elképzelései vannak a szülőknek arról, hogy a gyerek érkezése után mihez kezdenek az idővel. A belső idővel, az egymásra jutó idővel, a magunkra jutó idővel, a gyerekekre jutó idővel, a rokonokra jutó idővel, a szabadidővel, a barátokra jutó idővel, a hobbikra jutó idővel, a fejlődésre jutó idővel, a munkára jutó idővel, a semmittevésre jutó idővel, a háztartásra jutó idővel, az ünnepekre és az ünnepekre való felkészülésre jutó idővel és így tovább.
Idő a patikamérlegen
Az egyik gond az, hogy a legtöbb kérdés megbeszélése jó eséllyel konfliktusokkal jár: ha a pár egyik fele időt kér, tehát él a jogaival, akkor az azt is jelenti, hogy a pár másik felének időt kell adnia, tehát áldozatot hoz. Itt az egyensúly könnyen megbomolhat. Ha pedig a pár másik fele nem ad időt, mert nem tud, vagy mert nem akar, amihez persze neki is joga van, akkor meg azért lehet konfliktus. A másik kellemetlen elem, hogy a várandósság ideje alatt nehéz felmérni, mennyi szabadidőre, barátokra jutó időre vagy éppen fejlődésre jutó időre lesz majd szüksége valakinek a gyerek egy-, két- vagy tízéves korában.
Az idő és megosztása kapcsán leginkább arra lehet felkészülni, hogy folyamatosan nyitottak legyünk a másikra, de önmagunkra is. Nem szeretnék senkit abba az illúzióba ringatni mindezzel, hogy egy gyerek érkezésére tökéletesen fel lehet készülni, mert garantáltan nem lehet felkészülni rá tökéletesen. Sőt: itt aztán még az elég jól felkészülés is komoly kihívás.
Ebben a helyzetben sokkal inkább az a garantált, hogy azt fogjuk érezni, hogy semmire sincs időnk, hogy állandóan le vagyunk maradva, és sok fontos dologról, ha csak átmenetileg is, de le kell mondanunk. Az egyetlen, amire talán fel lehet készülni, az mindössze annak a furcsa és kellemetlen ténynek az elfogadása, hogy nem, egyáltalán nem fogunk tudni felkészülni, és nem, nagyjából semmire sem úgy lesz időnk, ahogyan korábban volt. Mert nincs semmi a világon, aminek a bekövetkezését ennyire lehetne tervezni, miközben meg fogalmunk sincs arról, hogy valójában mit fog velünk tenni egy gyerek érkezése.
|
Az időzítés |
| Természetesen nincs tökéletes időpontja annak, hogy pontosan mikor kell szülővé válni, mégis számos módon negatívan hathat az életünkre a rossz időzítés. Főleg a nők karrierjét befolyásolja komolyan az időpont megválasztása. Míg ugyanis egy férfi akár szervezheti úgy is az életét – még ha igazságtalan, akkor is –, hogy a gyerek érkezése ne befolyásolja a munkában nyújtott teljesítményét, addig ezt egy nő nem teheti meg. Illetve megteheti, de azt a társadalmi meg- és elítélést senkinek nem kívánom, amit egy nő kap azért, mert a gyerek érkezését követően túl korán (jelentsen ez bármit) ment vissza dolgozni, vagy mert túl későn (jelentsen ez bármit) vállalt gyereket. |
| Egymásra is |
|
Ez az, amiből akár egészen sok is lehet a gyerek érkezése előtt, ahhoz azonban, hogy legalább valamennyi maradjon belőle később is, komoly tudatosság és következetesség szükséges. És sok-sok szerencse. De szerencsétől függetlenül is nagyon fontos, hogy a szülők ne csak szülők, hanem egymás számára vonzó személyek is legyenek, akik kíváncsiak a másikra, akik vágynak a másikra, arra, hogy meghallgassák a másikat, arra, hogy mesélni akarjanak a másiknak, arra, hogy kettesben is lehessenek, gyerek, gyerekek nélkül. Ehhez persze kellhet bébiszitter, amihez meg pénz kell, vagy kellhetnek a nagyszülők, amihez meg az kell, hogy a nagyszülők közel és egészségesek legyenek, és még kedvük is legyen arra, hogy nagyszülők (is) legyenek. Szóval sajnos teljesen jogos, ha úgy érezzük, hogy az egymásra jutó idő bizony úri hóbort csupán, amely a társadalom csak egy szűk rétegének adatik meg. És itt van még minőségi idő is. Amiből amellett, hogy egymásra is kell, nem árt, ha a gyerek is kap. Átlagosan irreálisan kevés minőségi idő szokott jutni a gyerekekre a hétköznap elképesztő rohanása, a különórák, a bevásárlás, a leckeírás mellett. |
| A belső idő |
|
Egy gyerek érkezése felborítja az egyébként is könnyen megboruló időérzékelésünket. Megszűnik a stabilnak hitt linearitás, és előjönnek rég elfelejtett gyerekkori emlékek, a gyerekünkben megelevenedhet a múltunk. Könnyen összecsúszik múlt és jelen, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy a gyerekünk ugyanolyan-e, mint amilyenek mi voltunk gyerekkorunkban, vagy egyszerűen még mindig ugyanolyanok vagyunk-e, mint voltunk gyerekkorunkban. Kapkodjuk a fejünket azért is, mert gyerekkel elképesztően gyorsan telik az idő, arra pedig csak utólag eszmélünk, hogy egy csomó mindenről – éppen idő hiányában – bepótolhatatlanul lemaradtunk. Miközben a gyerekünk rohamosan változik, arról megfeledkezünk, hogy mi is öregszünk, velünk is telik az idő, és csak amikor visszanézzük a korábbi képeket, jövünk rá, hogy nemcsak a gyerekünk volt szupercuki és bűbáj, hanem mi magunk is más vonásokkal és/vagy testalkattal, hajszínnel, hajmennyiséggel rendelkeztünk. |
| Idő hobbira, sportra, fejlődésre |
|
Ezek azok a területek, amelyek talán a leginkább kialakulatlanok akkor, amikor belevágunk a családalapításba. És ha a cikk elején oly fontossá nyilvánított őszinteséget nem szeretném kiröhögni, akkor be kell látnom, hogy ezek azok a tevékenységek, amelyekkel kapcsolatban még az is előfordulhat, hogy a gyerekeink ellenére teremtünk rá időt. Nyilván nem a gyerek léte az egyetlen ok, de többek között azért alakulnak ki felnőtt korunkra újabb és újabb hobbijaink, hogy kicsit magunk lehessünk, hogy kicsit (újra) magunkra találjunk. Nincs ezzel semmi gond, annál is inkább, mert idővel persze még az is lehet, hogy éppen ezekbe a tevékenységekbe akarjuk a gyerekeinket is bevonni. Jó dolog lehet egyedül kertészkedni, korcsolyázni, főzni, de mi van, ha még jobb egy vagy több gyerekkel? És persze nemcsak a gyerekeink nélkül eltöltött idő fontos, hanem a partnerünk nélküli idő is. Személy-, helyzet- és párkapcsolatfüggő, de igenis ki szabad mondani, hogy bizony olykor vágyunk az egyedüllétre. |
Szél Dávid cikke a HVG Extra A nő 2018/1-es számában jelent meg.
Ha szívesen olvasna hasonló tartalmakat, rendelje meg a HVG Extra A nő legfrissebb számát a kiadótól vagy keresse az újságárusoknál.
Az eseményről bővebben itt!
Jegyvásárlás a rendezvényre itt!
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
