HVG Extra A Nő
HVG Extra A Nő

Egy friss kutatásból és az elkészült kötetből kiderül: a magyar nők szerint egyetlen párt sem képviseli igazán a különféle nőügyeket – már ha egyáltalán volt sejtésünk arról, mik is ezek pontosan.

Hiszen, mint a Nőügyek 2018 – Társadalmi problémák és megoldási stratégiák című kötetből kiderül, nem a szexuális kizsákmányolás, a szülések során elszenvedett erőszak vagy a munkahelyi zaklatás a legégetőbb nőügyek a nők szerint (többek között azért sem, mert inkább magánügyként, mintsem közügyként tekintenek rájuk). A tanulmányt a Friedrich Ebert Stiftung budapesti képviselete – Kováts Eszter, a FES „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című programjának a vezetője –, illetve Gregor Anikó szociológus készítette a Závecz Research kutatóintézettel, a könyv bemutatója csütörtökön volt.

A nők számára valóban fontos ügyek a „futottak még” kategória a közbeszédben – mintha a nők megélt valósága és a nők társadalmi helyzetéről folyó közbeszéd elmenne egymás mellett, mondta el Kováts Eszter. Hogy a nőkre elsősorban mint anyákra tekintenek a kormánypártok, azt a napokban az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága (FEMM) is súlyosan bírálta – ám ennek a nőpolitikai vonatkozásai is számosak.

A kutatás során elsősorban arra voltak kíváncsiak, a nők (és férfiak) szerint mik a nőügyek ma Magyarországon, a nők a nehézségeiket egyáltalán női problémának tartják-e, ők maguk hogyan fogalmazzák meg őket, ezek a gondok rezonálnak-e közbeszédben domináns nőtémákkal, és honnan, kitől várnak segítséget (partner, család, közvetlen környezet, munkáltató, politika stb.).

A kötetet, hangsúlyozták, vitaanyagnak szánják, amely bár tudományos kutatási eredményeket ismertet, megfogalmazásában és felépítésében közérthetőségre törekedtek.

Az eredmények fókuszcsoportos és kérdőíves kutatáson alapulnak: elsőként fókuszcsoportos interjúkat készítettek az ország több településén (szándékosan alacsonyabb iskolai végzettségű, alacsonyabb társadalmi státuszú nőkkel, akiknek a problémái kevéssé ismertek), majd az ezeken felvetett problémákat alapul véve 1000 fős kérdőíves vizsgálatot készítettek.

Pénzkérdés, kilátástalanság

A materiális ügyeket jobban be kell emelni a nők ügyéről szóló diskurzusba, ez a tanulmány egyik fő tanulsága, szögezte le Kováts. A kötetbemutató során többször is felmerült: egyértelműen a megélhetés kérdései dominálnak (bérek, árak, hitelek, lakhatás), bár ezeket a fókuszcsoportokon alapvetően nem tipikusan női problémaként értékelték a megkérdezettek. A munkahelyi körülményeik megítélése szélsőségesen rossz, derült ki: a kizsákmányolás, a rabszolgaság, a kiszipolyozás szavakat használták többen is.

Kimondottan női problémának tartják ugyanakkor az idősgondozással kapcsolatos nehézségeket, vagy hogy a munkáltatók nem veszik figyelembe a gyerekekkel járó gondokat, de krónikus időhiányra, a nemek közti bérkülönbségekre vagy az egyedülálló anyák magukra hagyatottságára is többen panaszkodtak.

A munka világa: pokol

A munkavállalás és a gondoskodás feszültsége nem pusztán a munka és a család közti egyensúlyozásban érhető tetten, hangsúlyozta Kováts Eszter. Kibékíthetetlen ellentétként élik meg a magyar nők. Erodáló hatással van a személyes kapcsolataikra, hogy több műszakban dolgoznak, hogy túlóráznak, hogy nagyon kemények a munkakörülmények, és néha kiszámíthatatlan a munkaidő. Többen érzik úgy: nem tudnak ilyen feltételek mellett megfelelő módon gondoskodni a családjukról, illetve elég időt tölteni velük.

„A nő sehogy sem jó a munkaerőpiacon” – hangzott el többször is az eredmények ismertetése során. A gyerektelenek, a kisgyerekesek, a második-harmadik gyerekükre készülők, illetve a 40, 50 év feletti nők is úgy élik meg: problémát jelentenek, rosszak az esélyeik a munkatalálásra és/vagy a pozíciójuk megtartására, pláne az előrelépésre, és kiszolgáltatott helyzetben vannak. A munkahelyek nem együttműködők, nem rugalmasak, nem támogatók, foglalták össze.

A 40, 50 év feletti nők, a szendvicsgeneráció is egyre szorítóbb feszültségről számolt be: miközben a gyerekekről még gondoskodni kell, idős szüleik is segítségre, támogatásra szorulnak, miközben a saját munkaerőpiaci helyzetük is bizonytalan. A kutatás rámutat: a munkahelyi szervezetekben és hierarchiákban minden életszakaszban hátrányos megkülönböztetést élnek meg a magyar nők. Kováts kiemelte továbbá: ennyi kihívás, a munkáltatók rugalmatlansága, a kiszolgáltatottság ilyen fokú megélése mellett a nők egy nagyobb csoportja számára nehezen értelmezhető, hogy a munkavállalás az emancipáció terepe.

Gondoskodás

„Ha valami problémád van a gyerekkel, esetleg fogyatékos, vagy tartós beteg, akkor eláshatod magad, mert senki nem segít” – idézi a kutatás az egyik fiatal miskolci nőt. A tartósan beteg, ápolásra szoruló hozzátartozóról gondoskodók rendkívül kevés anyagi támogatást kapnak, a külső segítség más tekintetben is minimális. Ráadásul a gondozók egzisztenciáját is veszélyezteti egy ilyen élethelyzet, figyelmeztetett Kováts – az ápolási díj mértéke röhejesen alacsony, fizetett munkát vállalni pedig nem nagyon tudnak. Ahogy a kutatás megállapítja: időskori szegénység vár a tartósan, a hét minden napján 0–24-ben gondoskodókra.

Rendszerszintű probléma, hogy a munkáltatók a gondoskodást egyszerűen a magánélet szférájába űzik, az ideális munkavállaló esetében ez nem lehet szempont. Ráadásul elsősorban és hagyományosan női szerep.

Három gyereket kellene szülni – Csak nincs hová

Mind a hat fókuszcsoportban előkerült a kérdés: persze, szeretnének több gyereket vállalni, de nem engedhetik meg maguknak. Hiába bátorítják őket, hiába érnek el hozzájuk a média optimista üzenetei, hiába élik meg a nyomást, nem érzik, hogy a gyerek születése után valóban megkapnák a megfelelő támogatást, segítséget – sőt, csak még kiszolgáltatottabbak lesznek, foglalták össze a kutatás vezetői a megkérdezettek tapasztalatait.

Akadtak persze olyanok is, akik szóvá tették, hogy hátrány éri őket amiatt, mert nem szeretnének három (vagy akár kevesebb) gyereket. De az egy- és kétgyerekesek maguk is több esetben kifogásolták, hogy kevesebb támogatást kapnak, mint a háromgyerekesek. A gyereküket/gyerekeiket egyedül nevelők pedig különösen súlyos problémákkal néznek szembe.

A nőügyek csak a kampányban fontosak?

Hogy kinek a feladata ennek a sok problémának az artikulálása, felvállalása, megoldása? Hogy kitől várhatnak támogatást, segítséget az érintettek? A magyar nők úgy érzik, jellemzően csak magukra számíthatnak, emellett csak a szűkebb környezetükben bízhatnak. A munkahelyeket például kifejezetten ellenérdekelteknek írták le a megszólalók, magyarázta Kováts.

Az állami támogatással és segítséggel szemben nagy a bizalmatlanság és a bizonytalanság, ha politika szóba került, mindenki kényelmetlenül érezte magát, és nem szívesen beszélt róla. Pártokról kevésbé esett szó, az viszont egyértelműen kiderült: egyetlen hazai pártról sem gondolják a nők, hogy nőügyeket kiemelten kezelné.

A legfőbb, legégetőbb problémák

Gregor Anikó a kérdőíves kutatás ismertetése során kifejtette: a megélhetéssel kapcsolatos problémák, illetve a munkahellyel vagy annak hiányával kapcsolatos nehézségek dominálnak, ami abszolút megerősítette a fókuszcsoportos kutatás tanulságait. A nők fő problémája jellemzően a munka és a gondoskodás közti feszültség: rosszak a munkalehetőségeik és a kilátásaik, a kisgyerekes anyukák nem tudnak munkába állni gyes után, óriási gond a diszkrimináció és az egyenlőtlenség, a nők úgy érzik, nem becsülik meg őket, és nagyon rossz az alkupozíciójuk.

A négy legfontosabb probléma a vizsgálat szerint: az egyedülálló nők (szülők) helyzete, a tartósan beteg gyerek nevelése, a részmunkaidős bér: amelyből gyakorlatilag képtelenség megélni, illetve az, hogy egy gyerek felnevelése milyen anyagi kihívás elé állítja a szülőket.

A tartósan beteg vagy idős hozzátartozó gondozása jellemzően a nők feladata, a válaszadók is elsősorban a női családtagoktól várják, hogy ezekben az élethelyzetekben segítsenek a rászorulóknak, hívták fel a figyelmet a kutatók.

A különböző társadalmi csoportok közötti feszültségek és konfliktusok is egyre kiélezettebbek, ami határozottan gyengíti a nők közötti szolidaritást. Ez nem egyszerűen a „nőügyek” egységesebb képviseletének gátja, de kifejezetten ellenérdekeltté teszi a feleket egymás segítésében. Jellemzően ilyen kérdés a juttatások elosztásának igazságossága, derült ki.

Oldd meg, és uralkodj

A szerzők az eredmények ismertetése és elemzése után a kötet végén 20 pontba szedve konkrét javaslatokat is megfogalmaznak, amelyek elősegíthetik a felvetett problémák megoldását, de mindenekelőtt az eredményesebb párbeszédet és a rendszerszintű feszültségek mérséklését. És persze kedvezőbb tárgyalási alapot teremthetnek.

A kötet bemutatását követően Ónody-Molnár Dóra, a 168 óra újságírója három politikust, Bangóné Borbély Ildikót (MSZP), Hegyesi Beátát (Párbeszéd) és Szél Bernadettet (LMP) kérdezte a kutatás eredményeivel kapcsolatos véleményéről, javaslatairól, a nők parlamenti képviseletének összetételéről és fontosságáról, a nők közéleti szerepvállalásáról és a nőügyek pártpolitikai vonatkozásáról.

szerző: Fiáth Marianna

Ha szívesen olvasna hasonló tartalmakat, rendelje meg a HVG Extra A nő legfrissebb számát a kiadótól vagy keresse az újságárusoknál.

A kötet borítóját tervezte és a fókuszcsoportos interjúkból vett idézetekhez az illusztrációkat készítette: Krasznahorkai Emma.




Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.