#történelem






„Budapest angyalának” listája: különleges kutatás vezethet a vészkorszak egykori túlélőinek nyomára

Több mint kétezer magyar zsidó neve szerepel azon a listán, melyet nemrég a közösségi médiában hozott nyilvánosságra a madridi szefárd intézet, a Centro Sefarad-Israel. Az orvosokat, kereskedőket, szabókat és több ezer társukat az egykori spanyol ügyvivő, Ángel Sanz Briz segítségével sikerült megmenteni, a hős diplomata történetét mégis kevesen ismerik. Madridban most ezen akarnak változtatni, amihez az egykori magyar túlélőkre és leszármazottjaikra is szükség van.






A szőlőbűvész csodakertje – 100 éve halt meg Mathiász János

Arany János azt mondta róla, hogy ő a szőlészet Petőfije, Ady Endre pedig azt írta a szőlőskertjéről, hogy „ez a kert a csodák kertje”. A száz évvel ezelőtt, 1921. december 3-án elhunyt Mathiász Jánost a legnagyobb szőlészek, borászok között tartják nyilván világszerte. Úgy emlékeznek rá, mint aki a filoxéra pusztítása után föltámasztotta a magyar szőlészetet. Az már kiesett az emlékezetből, hogy bizony a filoxéra elterjesztésében is kitüntetett szerepe volt.




A világhírű zsidó keletkutató, aki Allah Akbart kiáltott – 100 éve halt meg Goldziher Ignác

A nagyvilág szemében korának első számú orientalistája és magyar tudósa itthon majd három évtizeden át intézte utálattal a pesti hitközség piszlicsáré ügyeit. Többnyire éjszaka, alvás helyett írta meg korszakalkotó műveit. Számos ország számos egyetemén kínáltak számára fényes megélhetést nyújtó katedrát, csak a hazájában nem. Mégis itthon várta ki, dühvel és fájdalommal, hogy hajlott korára megélhessen abból, amire hivatva volt.


Nem nyugodhatnak békében egykori vezető politikusaink

Magyarország vezető politikusai esetében már-már az a rendkívüli, ha valakinek a földi maradványai évtizedekkel később is ugyanott nyugszanak, ahova először temették őket. Vannak, akiket titokban, míg másokat fényes külsőségek között búcsúztattak, és olyanok is, akiket a politikai széljárás változását követve – akár többször is – újratemettek.



Egy demokratikus tömeggyilkosság krónikája – 60 éve volt a párizsi mészárlás

Charles De Gaulle Franciaországa erősen centralizált, elnöki köztársaság volt, de mégiscsak megfelelt a parlamentáris demokrácia normáinak. 1961. október 17-én azonban a rendőrség Párizsban olyan tömegmészárlást hajtott végre, amely példátlan a parlamentáris demokráciák történetében. A gyorsan feledésbe merült hatósági tömeggyilkosság áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, de valószínűleg százas nagyságrendű.