Mihez kezd egy társadalom a kivételezettjeivel, és mit tesznek egy társadalommal a kivételezettek? Éric Vuillard a 16. századig megy vissza, hogy a Münzer Tamás vezette lázadás költői metszetén keresztül felrajzolja ennek a viszonyrendszernek az univerzális jegyeit. A Szegények háborúja című kötete zsigeri történelmi tabló, amely több ponton is kapcsolódik a jelenhez.
A konfliktus csíráit a XVII. században kell keresni, akkor került be a mai Ukrajna területe a fokozatosan megerősödő orosz állam látóterébe.
Huszonöt évvel ezelőtt, 1997. február 19-én ért véget Teng Hsziao-ping (vagy akinek pinjin átírással jobban tetszik: Deng Xiaoping) hosszú és fölöttébb változatos élete. Nem érte meg a 21. századot, de mégis ő lehet a 21. század egyik legfontosabb embere. Ugyanis ő találta fel a bolsevik mintájú politikai diktatúra gazdaságilag működőképes formáját, tehát ő gondoskodott arról, hogy a Szovjetunió bukása után is legyen agresszív egypárti diktatúra a nagyhatalmak között, mégpedig iszonyatos tömegénél fogva (is) erősebb, hatásosabb és veszélyesebb nagyhatalom, mint elődje volt – meghatározó tényező a 21. században.
A nyugati hatalmak – élükön Anglia – hiszékenysége, érdektelensége, rossz helyzetértékelése és a hatalmas vérveszteséggel lezárult első világháború után egy újabb elkerülésének a vágya mind ahhoz vezetett, hogy Hitler minden határt átlépjen – átvitt értelemben és a valóságban is.
Ő volt a diktatúrák utáni Magyarország legnépszerűbb politikusa. Máig sem tudta megközelíteni senki az ő népszerűségi értékeit. Szinte minden részhez kapcsolódott, egyikkel sem azonosult. Sokfelé kötődött, sehová sem kötötte oda magát. Megértő volt és kritikus csaknem mindenkivel szemben. Ő lett volna Magyarország eszményi hídembere, ha az elmérgesedett politikai viszonyok hagytak volna teret hídembernek. Páratlanul színes és gazdag életet élt. Volt cserkészvezető, jogász, tisztviselő, újságíró, fegyveres ellenálló, segédmunkás, szakmunkás, agrárszakember, forradalmár, életfogytos rab, műfordító, kritikus, író, ellenzéki aktivista és köztársasági elnök. Minden szerepében magas minőséget képviselt. A rendszerváltás utáni tevékenységéről sok szó esik. Ebben az írásban hosszú életének a rendszerváltás előtti bő kétharmadára összpontosítunk.
A XXI. századi autokraták szégyentelenül újrahasznosítják a XX. századi diktátorelődök uralmi receptjeit. Ruth Ben-Ghiat amerikai történész A hatalom megszállottjai című könyve jó néhány megállapításától a magyar olvasónak is heuréka-élménye támad.
A Habsburgok és a zsidók viszonyáról szól a Szombat ez évi első, tematikus száma.
Az orosz államfő álláspontját erőszakos lépéseivel igyekszik érvényesíteni, és ezzel sokat tesz a történelmi sérelmekkel terhelt ukrán–orosz viszony további romlásáért. Válaszul Kijev korlátozza az orosz és a többi kisebbségi nyelv használatát. Az erőltetett ukránosítás áldozata lehet a kárpátaljai magyar közösség is.
Az elmúlt 80 évben a magyar-orosz csúcstalálkozók mérlege korántsem annyira egyoldalú, mint azt elsőre gondolnánk, még a Szovjetunió idejében sem. A sokszor túlteljesítési vágytól hajtott Rákosit még Sztálin igyekezett fékezni, Kádár Hruscsovot szinte már a barátai között tarthatta számon, míg Brezsnyev itt próbálta ki, hogy működnek-e még az elemei. Gorbacsov viszont majdhogynem telefonon csinált vezércserét az MSZMP-ben.
A mostani, pekingi téli olimpiával szembeni politikai fenntartások felidézik a garmisch-partenkircheni téli játékok tervezett bojkottját, amelyről az érintett országokat végül a NOB későbbi elnöke, az amerikai Avery Brundage beszélte le, mondván, minden rendben lesz, erre Hitlertől megfelelő garanciákat kapott. Ezek után az abban az évben tartott berlini játékokon rekordrészvétel volt.
Egy ausztrál-amerikai kutatócsoport talált rá a roncsra, még vita van arról, kié is volt pontosan.
A gyereküket egyedül nevelő nők helyzete és Spanyolország polgárháborús múltja egyaránt foglalkoztatja a legendás rendezőt, Pedro Almodóvart legújabb, Párhuzamos anyák című filmjében.
Nincs gyakorlatiasabb érték az elvszerűségnél, és nincs következetesebb elvszerűség annál, ami a gyakorlatiasságból, az életismeret mélyéből fakad. Ez a tanulsága a 25 éve elhunyt Solt Ottilia életének. Az évforduló alkalmából mostantól tér viseli a nevét Budapest II. kerületében.
Két évtizeden át eltüntették a köztudatból a saját nemzeti himnuszuk szövegét az NDK vezetői, és erre komoly politikai okuk volt – ezzel csatlakozunk Novák Katalin kultúrtörténeti állásfoglalásához.
A „végső megoldás” lebonyolításának részleteit tárgyalták meg Berlin Wannsee városrésze tóparti villájában 80 éve az SS és a náci kormány képviselői. Az évfordulóra filmet készített a ZDF német közszolgálati televízió.
A Szent István-i kereszténység alapjait külföldiek rakták le, és már a honfoglalás idején éltek a Kárpát-medencében keresztények. A lakosság etnikailag vegyes volt, folyamatosan zajlott a migráció, jelentős muszlim népesség is élt itt, és mindezt akkor Európában ritka tolerancia fogadta. Vagyis a keresztény állam különböző kultúrák meg vallások határvidékén hosszú időn át szerveződött – mondja interjúnkban B. Szabó János és Sudár Balázs történész. Ezek az emlékezetpolitikát érintő témák a székesfehérvári Árpád-kor-kiállítás körül kirobbant, a korábbiakhoz hasonlóan Kásler Miklós minisztert és a Magyarságkutató Intézetet is érintő botrány nyomán kerültek ismét előtérbe.
Kétévesen, borzasztó állapotban érte meg az auschwitzi koncentrációs tábor 77 évvel ezelőtti felszabadulását, senki sem ismerte, egy lengyel család mentette meg és fogadta örökbe. Dokumentumfilmek is megörökítették, ahogy felnőttként nyomozni kezdett Magyarországon, de semmit sem sikerült megtudnia vér szerinti családjáról.
Ezen a csapáson halad Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping és Orbán Viktor is, és ha megértjük, mit akarnak elhitetni a világgal a múlt kapcsán, az segít abban, hogy átlássunk terveiken a jövőt illetően, írja a Bloomberg szemleírója.
Már több elnöknek meggyűlt a baja a szenátusban az obstrukcióval, azzal az eszközzel, amely Amerikában a Karib-tenger kalózairól kapta a nevét, és amellyel a kisebbség akár a végtelenségig akadályozhatja egy törvény elfogadását.
Lengyelországban az egykori kommunisták ugyanazt hirdették a történelemről, mint a jelenlegi jobboldali-nacionalista kormány, hogy az ország vagy áldozat vagy hős volt az eseményekben, de sohasem tettes. Sőt, manapság ez a szemlélet a hivatalos doktrína rangjára emelkedett és aki nem ért egyet vele, az kiteszi magát a hatalom dühödt támadásainak. Erre figyelmeztet a holokauszt közelgő emléknapja előtt az osztrák író, Martin Pollack.
